Kérések, Ismertetések.

A Blogban csak olyan fanficcek találhatók, amiket én írtam, vagy én is részt veszek az írásban.
Szeretném, ha az olvasás után a megjegyzésekhez kapnék kritikát. :) Lehet az jó, vagy esetleg rossz, bármi jöhet, csak kérlek írjatok valamit.

A saját írások közül eddig csak 1 Oneshot és még egy 2 részes Születésnapi ajándék, aminek még csak az egyik része került fel.
A Miyával közös írásba, pedig végre elkészült a Piszkos Játékok című ficu, amit nagyon szeretek. *-*  Fontos, hogy a Ruki POV-okat Miya írta, Kyo-ét pedig én.

Még várható több történet is, így az este folyamán tőlem csak ennyi volt elvárható. :)

Bye~

Merry Kurisumasu

Ruki x Takeru

- Wí wish yú ö merri krisztmösz ~ - ezt énekli minden év, minden évszakában, de karácsonykor már ritkábban, amit sosem értettem benne. Bár néha az agyamra megy vele, meg már le is csapkodom néha, hogy ne énekelje mindig ezt a fülembe, de hasztalan. Bár, már így szoktam meg ezt a kis törpét, hiszen mindig pörög. Sosincs olyan, hogy rossz lenne a kedve, vagy esetleg kibírná azt, hogy 1 percig ne beszéljen. Max akkor van csendben, ha alszik, de elég unalmas lenne az élet, ha ő nem beszélné mindig tele a fejem sok hülyeséggel. Persze ebben az évben a karácsony kicsit más lesz. Sok jó tervem van és persze úgy, hogy előtte őt elpaterolom valahova. A szüleihez, barátaihoz, bárhova csak ne legyen itthon.
- De Rukii~ - nyüszög, de én oda sem figyelek, csak úgy csinálok, mint aki olvassa az újságot. – Nem küldhetsz el! Hiszen karácsonykor veled kell lenni. Mindig veled vagyok! Már nem is szeretsz engem, ugye? – néz rám kiskutya szemekkel. Igen, mindig mindent túl reagál…
- Takeru! Én csak azt mondtam, hogy délelőtt és a délután folyamán menj el kicsit. Egy szóval sem mondtam, hogy nem velem fogod tölteni a karácsonyt meg ilyesmi – nézek rá a papírdarab mögül felhúzott szemöldökkel. Kábé olyan fejet vág, mintha közeledne a világ vége.
- De senki nem fog befogadni addig, hiszen karácsony lesz – próbál felhozni valami érvet csak azért, hogy itt maradhasson.
- Anyudékkal már beszéltem – mosolygok kedvesen, mire mosolyogni kezd.
- Gonosz vagy – fújja fel arcát én, pedig jót mosolygok rajta.
Ezután a beszélgetés után kicsit besértődik, de nem baj, a meglepetésem annál nagyobbat fog ütni. Persze kiengeszteltem egy kis kényeztetéssel, csókokkal meg ezzel-azzal, a többit pedig mindenki piszkos fantáziájára bízom.

*

Karácsony napján, persze úgy kellett kitolnom a házból, mert nem nagyon akar elmenni. Persze a fejemhez vágja, hogy milyen gonosz vagyok és, hogy nem is szeretem, de csak elengedem a fülem mellett bókjait. Ő sem gondolja komolyan, hiszen, majd este úgy is meggondolja magát. A szüleihez, csak úgy tudom elvinni, hogy a kocsiba betuszkolom, de azt is szó szerint kell, aztán elhajtok a pár utcányira lejjebb lévő kis ház felé, ahol kedvesem szülei élnek. Mint valami hisztis kisbaba betrappol az ajtón, én pedig bájos mosollyal a képemen elhajtok. Gonosz vagyok, tudom, de így szeret és nekem ez a fontos. Utam egyből a boltba vezet, ahol beszerzem az ajándékát és a vacsorához szükséges kellékeket-ételeket. A desszert is elmaradhat a karácsonyi asztalról, hiszen ha tehetné, mindig azt falná fel először ezért, azt is mindig dugdosom előle rendesen. Mikor megvagyok a bevásárlással, még elmegyek a virágoshoz, ahol beszerzem a sok rózsát, aminek persze csak a szirmai fognak kelleni. Fizetek, majd még beszerzek pár gyertyát és indulok is haza. A kajával gyorsan végzek, hisz most nem akartam nagyot főzni, a desszertet is könnyedén megcsinálom, de a legtöbb dolgom az a szirmokkal van. Az összes vörös rózsa szirmot egy nagyobb tálba tépkedem, majd szétszórom az ágyon meg az utat felfelé. Szépen feldíszítem a fát, amiért szintén pufogott, mert azt mindig együtt csináltuk, de most egyből kimarad, nem hal bele. A gyertyákat szépen lerakom a kád köré, és a lépcsőre is teszek párat, majd mikor mindennel végzek, gyorsan lezuhanyozok, felveszek valami elegánsabb ruhát, majd a kedvenc parfümjével befújom magam. A hajam gondosan helyre állítom, és egy kisebb sminket is felrakok. Az ajándékot próbálom szépen becsomagolni, bár a kézművesség nem az erősségem, más néven, az ilyenekben elég béna vagyok. Ajándékát szépen a fa alá teszem, aztán még körbenézek a lakásban és elindulok a morgós macskáért.

*

Miután odaérek, csengetek, és az anyukája nyit nekem ajtót. Illedelmesen meghajolok, aztán szól Takerunak, de ő nem nagyon akar jönni. Viszont amikor meg lát engem, kikerekednek a szemei, én pedig kedvesen rá mosolygok.
- Hozom a táskám… - motyogja. Látszik rajta, hogy haragszik, de nem foglalkozom vele. Elköszönünk a szüleitől, majd beülünk a kocsiba, de ott hajolok egy csókért.
- Remélem tetszeni fog ami otthon vár – mosolygok, majd a csók után hajtok is haza. A parkolóban egy fekete selyemkendővel bekötöm a szemét.
- Biztos, hogy szükség van erre Chibi? – próbál ellenkezni, és le akarja szedni a kis ruhadarabot, de nem engedem.
- Nyugi már. Nemsokára megszabadulsz tőle – mosolygom, majd segítek neki kiszállni a kocsiból, majd óvatosan felvezetem az emeletre. Hallatszik a hangján, ahogy izgul, mert megint nem tudja befogni, de én csak jót vigyorgok rajta.
- Ruki, én szemkötő nélkül is tudok menni és látni is akarok. Léci szedd már le mert megőrülök tőle. Nem szeretek vakosat játszani – mondom, hogy mindig felesleges dolgokról beszél. – Utálom, ha csendben vagy – morog tovább – de én nem szólalok meg csak a kulccsal játszok a zárban, amíg végül be nem jutunk a házba.
- Még nem veheted le – mondom komolyan, mire megint ellenkezne. – Kérlek – morgom, majd meggyújtom a gyertyákat. Lassan, de biztosan visszalépdelek hozzá, aztán háta mögé lépve leveszem róla a finom anyagot. – Hogy tetszik? – érdeklődöm mosolyogva, de ő nem válaszol. Csak néz és pislog körbe, aztán… hát igen, amire számítottam. Takeru a nyakamban!
- Ez nagyon-nagyon szép! – mosolyog rám csillogó szemekkel, majd kapok egy szép, nagy csókot. Elmosolyodom, aztán bevezetem a konyhába, ahol az első kérdése:
- Desszert van? – érdeklődik ártatlan pislogások közepette én pedig megforgatom a szemem.
- Nem mondom meg – vigyorgom, és megint kapok egy pufi fejet, de aztán leülünk és lassan el is fogyasztjuk azt amit készítettem. Persze megdicséri, hogy milyen jó lett a kaja, de tudom, hogy leginkább a desszertet várja.
- Csokis-fagyis banán – néz rám csillogó szemekkel, mintha valami Isten lennék, de komolyan. Elmosolyodom, majd lassan – mármint én lassan – betoljuk azt is, de ő betámadja a karácsonyfát. – Gonosz vagy, hogy nélkülem díszítetted fel – motyogja, de én csak mosolygok.
- Nem tetszik? – érdeklődöm.
- De, nagyon – mosolyodik el.
- Az ajándékot majd később, gyere – fogom kézen, majd húzom fel a fürdőbe, de ott kicsit kizárom, amíg megengedem a kádba a vizet, tele liliom illatú habbal, majd ott is meggyújtom a gyertyákat, aztán félmeztelenre vetkőzve nyitok neki ajtót. Látom szemeiben megvillanni a perverz gondolatokat, de szokásosan csak a csillogó szemeket kapom és azt, hogy nem áll be a szája. Lassan levetkőztetem, majd magamról is lehámozom a ruhadarabot, aztán felkapom az ölembe és beültetem a kádba. Persze egyből a habokkal szórakozik én pedig jót mosolygok rajta.
- Ruki, te olyan szemét vagy – néz rám kifejezetten csúnya szemekkel, én pedig csak pislogok rá.
- Mért is? – húzom fel az egyik szemöldököm.
- Mert annyira szép minden, és jó, és tökéletes, és szeretlek – hadarja el ezt egy szuszra én pedig kuncogni kezdek.
- Én is Szeretlek – mosolygok, majd magamhoz húzom egy csókra.
Csak addig fürdünk, amíg a víz már kihűl, aztán megtörölközünk, de nem nagyon veszünk vissza semmit. Persze nem bír magával, így egyből betámadja az ajándékát, ami most csak egy szép ezüst nyaklánc, egy gyémánt medállal a közepén. Megkér, hogy rakjam fel neki, azt pedig szíves-örömest meg is teszem. Szépen áll a nyakába, ahogy elképzeltem, így mosolygok. Kapok a számra egy puszit, de ő kis időre eltűnik és szép kis nyuszi jelmezben tér vissza. Én perverzül elmosolyodom, de ő csak menekül előlem. Megint játszik velem, ahogy szokta, menekül előlem, mintha valami vadász lennék, de amikor elkapom, már máshogy van minden. Persze a vad szeretkezés nem marad ki az estéből, így a végén csak zihálva ráborulok, és úgy szívom be finom illatát.
- Boldog Karácsonyt – suttogom lágy hangon fülébe, majd nyomok egy puszit cimpájára, mire érzem, hogy kirázza a hideg.
- Hidd el, Boldog – mosolyog, majd lassan elszuszog alattam.
Kis ideig nézem, majd leszállok róla, de nem megyek messzire, csak mellé fekve nézem, ahogy szunyókál. Nekem annál nincs jobb ajándék, ha ő minden év minden napján mellettem van. Ez az igazi Boldogság.

Boldog Szülinapot!

Ruki x Takeru

Ma van az a nap, amit már egy jó ideje annyira vársz. Úgy gondoltam, megleplek egy kis apró ajándékkal; magammal. Ma egy évvel öregebb lettél, de ez engem, mit sem érdekel. A lényeg, hogy velem vagy, és ezért én mindent megteszek, hogy a születésnapod olyan legyen, mint még soha. Bár azt mondod, minden évben felülmúlom, de most még jobban szeretnék rá tenni egy kicsit a tavaihoz képest.

Mielőtt elmennék hozzád, gyorsan lezuhanyozok, felveszem azt a ruhát, amit a legjobban szeretsz rajtam, majd megigazítom hajam, és rakok fel egy apró sminket Még megnézem magam párszor a tükörben, hogy biztos jó leszek-e így, de nem változtatok semmin. Zsebembe süllyesztem a telefonom, kezembe veszem a kocsi kulcsot, és már indulok is hozzád. Előtte még teszek egy kisebb kitérőt az ékszerbolt felé, ahol elhozom az ajándékod, ami a kedvenc színű dobozodban lapul. A következő utam egy virágüzletbe vezet, ahol egy vörös rózsacsokor, készül csak a te számodra. Már nem kell sokáig várnod, ugyanis itt vagyok az ajtód előtt és csengetek. Várom, hogy ajtót nyiss, és ezt egy pár pillanat múlva meg is teszed. Arcod kómás. Gondolom aludtál… de ahogy megpillantottál engem és a kezemben lévő rózsacsokrot, felcsillanni látom a szemed.

- Ruki – súgod, majd nyakamba veted, és szorosan bújsz hozzám.
- Szia, picim – súgom nyakadba, majd beszívom illatod, ami finom, mint mindig. Még egy pár perces ölelkezés után végre elengedsz, és feléd nyújtom a virágot, amit boldog mosollyal el is fogadsz. Beljebb tessékelsz, de mielőtt kapnék egy csókot, vízbe teszed a virágokat, és csak aztán tapadsz ajkaimra. Belemosolygok a csókba, majd kezem hátadra simítom, és úgy vonlak mélyebb csókba. Nagyon hosszúra nyújtom, majd lassan kezdek veled lépdelni a hálód felé. Lábaid felhúzod derekam köré és összekulcsolod, kezed pedig nyakam köré fonod. Kezem fenekedre csúsztatom, és míg elérek veled az ágyig, simogatom. Már túl jól ismersz, és tudod, hogy ha jövök hozzád az első mindig ez. Az ajándékodra várnod kell, amíg nincs meg a varázs, de tudom, hogy ki fogod bírni. Amikor megérzem lábammal az ágyat, óvatosan eldöntelek rajta, és még mindig szenvedélyesen csókolom a szád. Egyetlen egy érintésemre sem ellenkezel, bár miért tennéd, hisz szereted, ha érintelek. Mikor megszakad a csók a levegő miatt, rád mosolygok, és lassan végigsimítok arcodon. Még kapsz egy apró puszit ajkadra, majd nyakadat veszem célba, és ott kezdem kényeztetni puha bőröd. Hallom azokat az apró sóhajokat feltörni szádból, amiket nagyon szeretek, és még többet akarok belőled kicsikarni. Kicsit megszívom bőröd, mire egy aprócska nyögés csúszik be, majd egy kisebb morgás, gondolom, a folt miatt. Elmosolyodom csak, majd amikor útba érkezik pólód széle, ködös tekintettel emelkedek meg kicsit, majd kezem az anyag alá túrom, és lassan húzom le rólad. A ruhadarab a földön landol, én pedig végig simítok oldaladon. Megremegsz, ami tetszik, így megismétlem még egyszer, aztán ismét nyakadra hajolok, hogy újabb puszikkal halmozzam el. Kicsit lejjebb haladok, és tested minden egyes milliméterét aprócska csókokkal hintem be. Látom, ahogy fejed hátra hajtod, és élvezed, amit csinálok. Figyelem ajkad is, ami félig nyitva van, hogy kiférjenek azok a csilingelő hangok rajta. Teljesen feltüzel a látványod már most, pedig még csak félig vagy meztelen. Visszatérek mellkasodhoz, és érzékenyebb pontjaid csókolgatásába kezdek. Amíg haladok egyre lejjebb, nadrágod kezdem gombolgatni, és te egy csípőmozdulattal segítesz leoperálni magadról a ruhadarabot. Kicsit felülsz, hogy lesimítsd rólam a bőr felsőm, majd amikor az a földön végzi a te ruhadarabjaid mellett, ingem gombolgatásába kezdesz, miközben egy újabb csókot követelsz. Nem tagadom meg tőled a kért dolgot, így ugyanúgy viszonzom ajkad játékát, ahogy elkezdted. Amikor végeztél az összes gombbal, lesimítod rólam ezt is, így ismét visszadöntelek az ágyra. Kapsz még egy apró puszit szádra, majd tested felső részét kihagyva csókolgatom köldököd, miközben kezem alsódra csúszik, és izgalmadat simogatom. Érzem, ahogy kezed tincseim közé fúrod. Elmosolyodom, majd fogammal és kezemmel kicsit rásegítve húzom le rólad a maradék anyagot. Kicsit felülök, hogy élvezkedjek látványodban.

- Gyönyörű vagy – súgom, mire megeresztesz egy apró mosolyt. Még nézlek egy darabig, aztán ismét egy kisebb csókba húzlak, és amikor az megszakad, combod csókolgatom. Türelmetlenül felemeled a csípőd, hogy csináljam azt, amire vágysz. Miért kéne megtagadnom vágyaid, hisz nekem csak az a legfontosabb, hogy élvezd, amit csinálok. Ágyékod fölé hajolok, és végignyalok teljes hosszodon, majd még egy kicsit játszom férfiasságoddal, majd teljesen számba fogadlak. Hangos nyögés a válaszod tettemre, és kezed ismét tincseimbe túrod. Lassan mozgatni kezdem a fejem, és nyelvjátékomat is bevetem a szám mellé, amit apró nyögéseid, és ahogy hajam markolászod, adod tudtomra, hogy élvezed, amit csinálok veled. Lassabb fejmozgásomat egy gyorsabb veszi fel, és amikor kicsit jobban megszívom, hangosabban nyögsz fel és megremegsz. Mikor már érzem, hogy nemsokára eléred a csúcsot, abbahagyom, mert azt szeretném, hogy velem együtt érd el az orgazmus mámorát. Ködös tekinteted rám szegezed, és úgy pihensz, amin újfent elmosolyodom, majd felülsz, és lehámozod rólam is a maradék ruhát. Persze te is egyből tennéd, amit én csináltam az előbb, de nem engedem. Értetlenül nézel rám, mire visszadöntelek az ágyra.

- Ma csak én – súgom ajkaid közé, majd széjjelebb tolom lábaidat, hogy rendesen beférjek oda, majd lassan beléd csúszom. Nem fáj persze, hisz este voltunk együtt utoljára. Ahogy teljesen benned vagyok, mind a ketten belenyögünk a csókba, de nem szakad meg. Várok még egy kicsit, majd amikor jelzel csípőddel, lassan kezdem ringatni enyém. Megszakítom a csókot, mert a mozgással együtt nem megy sajnos, így csak mélyen szemeidbe nézve élvezek minden egyes pillanatot. Hangodra még jobban beindulok, és gyorsabb ritmust veszek fel. Lábaddal átkarolod derekam, kezeddel pedig nyakam és úgy nyögdécselsz. Miközben mozgok, nyakadra hajolok, és ott kezdem csókolni bőrödet, te pedig hátra vetett fejjel adod ki hangodat. Mikor már érzem, hogy nekem nem kell sok, kettőnk közé vezetem kezem, és a testem ritmusával egy tempóban kezdem mozgatni a kezem. Pár pillanat múlva egymás nevét nyögve érjük el a csúcsot. Fáradtan borulok rád, te pedig még mindig ölelsz,  és úgy várod meg, amíg helyre áll a légzésünk.

- Mit kapok? – kíváncsiskodsz, ahogy azt tőled megszokhattuk.
- Türelmetlen vagy Takeru – ereszkedek fel kicsit, és rád mosolygok. Erre nem mondasz semmit, csak boci szemeket meresztesz rám. Elmosolyodom, majd amíg ajkaidra hajolok egy újabb finom csókra, előkutatom kezemmel a zakóm, és kiveszem belőle a kis dobozkát. Megszakítom a csókot, majd kicsúszok belőled, és melléd fekszek. Feléd nyújtom a kis dobozkát, amit ismételten csillogó szemekkel el is veszel, és felnyitod a fedelét. Szemed elkerekedik, és értetlenül pislogsz rám.
- Hozzám jössz?

Piszkos játékok 7. (VÉGE)

7.

Kyo

Telnek-múlnak a napok és a kis Chibi, egyre jobban felhúzza az agyam. Szerintem elég világos voltam, amikor kijelentettem, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG ÉN érhetek hozzá, de valahogy ezt elengedhette a füle mellett, mert most itt áll ezzel a bájgúnárral, előttem és nyalják-falják egymást. Persze, hogy bedühödök ilyenkor, amikor valaki nem azt teszi, amit én éppen mondok neki. Pár napig játszódik ez az egész, amikor én végre megunom, és a suli előtt szépen elkapom a grabancát annak a kis idiótának, aki rámerte tenni a kezét Rukira. Persze ez a szócsata verekedésbe torkollik, de Ruki valahogy bekerült a képbe és szépen ő kapta az egyik öklösöm. Hát én csak ott hagytam, mert a bocsánatkérés nem éppen az én reszortom.

Másnap a suliban persze már elmegy mellettünk, de Toshiya idegesen megy utána és elkapja a kezét, de ezzel nagyon nem tudom mit akart elérni, de az nem igazán sikerült, mert a törpe szépen felülteti.
- Mi volt ez Toshiya? – pillantok rá felhúzott szemöldökkel.
- Meg kell mondanod neki Kyo! – rog rám idegesen.
- Mit? – kacagok fel, bár tudom mit akar, de nem lennék képes rá, hogy én azt az egy kibaszott szót kinyögjem a számon.
- Ha nem mondod meg neki te, akkor majd én – és azzal szépen elindul felfelé a lépcsőn arra, amerre Ruki eltűnt. Kicsit hezitálok, de nem igazán sokáig, mert nem akarom, hogy megtudja.
- A picsába – morgom, majd ott hagyva a többieket sietek Toshiya után, de sajnálatomra Rukit már beérte, így a fal mellé szorulva hallgatózok.
- Ruki, várj már! – kapja el megint a karját, aki még mindig dühösen trappol a suliban.
- Mit akarsz? – rántja ki a karját Toshiya kezéből. – Megmondtam, hogy akadjatok le rólam – dalolja mérgesen, és szerintem, ha szemmel ölni lehetne, akkor Toshi halott lenne.

- Csak el akarom mondani, hogy Kyo miért viselkedik így – válaszolja nyugodtan.
- És mi közöm van nekem ehhez? Úgy viselkedik, ahogy akar, de én nem fogom eltűrni, hogy velem úgy beszéljen, mint egy kutyával, mert nem vagyok az. Nem érdekel a dolog miértje – menne tovább, de barátom még szóvá tartja.
- Elég sok közöd van hozzá Ruki-chan – mondja határozottan. – Kyo azért ilyen, mert szeret téged… - jelenti ki, én meg egyre jobban bedühödök. Nem hiszem el, hogy képes volt elmondani neki! Pedig azt akartam, hogy ez az én titkom maradjon, na meg persze az övé.
- Pf, persze. Én meg a császárnő vagyok, nem? Toshiya, nem vagyok hülye. Kyo nekem tegnap bebizonyította, hogy nem képes ilyenre, még csak bocsánatot sem tud kérni azért, hogy kis híján eltörte az állkapcsom. Ezek után szerelem? Ébredj fel. Kyo csak játszani tud… - mondja kicsit halkabban, de én szín tisztán értem minden szavát és megint elindul. Egyre idegesebb leszek. Oké, hogy nem tudom kimutatni kellően az érzéseket, de annak oka van, viszont attól még ugyanúgy tudok szeretni!
- Ruki, állj már meg! – áll be elé, majd folytatja. – Szerinted akkor féltékeny lett volna Aoira és ideges lett, volna, ha meglát vele smárolni? Kyo nem tudja kimutatni az érzelmeit, mert nem tudja, hogyan kezelje. Én tudom, hogy így van – mondja komolyan és az őszinteségéért valahogy mindig is „tiszteltem” őt.
- Mi van? Gondolkozz már! Még ha szeret is, ezzel kell indítani, hogy úgy kezel, mint egy tárgyat? Közlöm veled Toshiya, hogy akármennyire megaláztatok azon a rohadt játékon, még NEM vagyok tárgy. Ne szabja meg nekem senki, hogy kivel lehetek, és kivel nem! Ki érhet hozzám, és ki nem! Nem járok Kyoval, egyszer meghúzott, és kész! Utána semmi jelét nem adta annak, hogy járnék vele – vágja zsebre a kezeit a mondandó után. Úgy érzem itt az ideje előbukkannom, mert Toshinak nem fog hinni, az biztos. Lassan előlépdelek a fal mellől, majd Ruki mögé állva lassan beszélni kezdek.
- Nekem nem csak szimpla játék volt – szólalok meg végül és csak nézem a kis törpe alakját. Gyorsan hátrakapja a fejét, kis ideig kerek szemekkel néz rám, de aztán előre fordul.
- Mond annak, aki el is hiszi – tolja félre Toshiyát, hogy el tudjon menni.
- Talán azt akarod, hogy én mondjam ki azt, amit Toshiya is elmondott? Akkor talán elhiszed? – érdeklődök.
- Ezt most komolyan megkérdezted? – néz hátra hitetlenkedve. – Komolyan? Szeretsz, aztán jössz egy ilyen kérdéssel. Hihetetlen vagy… Nem. Azt akarom, hogy Toshiya valljon nekem szerelmet a te nevedben! – fordul felénk, de még mindig hitetlenkedve.
- Mit vársz tőlem, aki szinte semmit nem tud kimutatni az érzéseiből? Szerinted nekem volt, aki megmutassa mit, hogyan kell? Szerinted mért van ilyen hideg és bunkó természetem? – vonom fel a szemöldököm. – Figyelj Ruki ha az kell, akkor kimondom, de ne várd el, hogy mindent tudjak egyről a kettőre – morgom. Talán kicsit többet tudott meg rólam a kelleténél.
- Ne… - keserű mosoly. – Muszájból nem akarom tőled hallani, úgy felesleges – indul meg a terem felé. Ideges vagyok. Nagyon ideges, így utána megyek. Elég bátorság kell most nekem ahhoz, hogy azt az egy kurva szócskát ki tudjam mondani. Karjánál fogva rántom magamhoz, majd a szemébe nézek.
- Szeretlek, bassza meg! – mondom komolyan és alig hallhatóan, de azt a bizonyos kis szócskát kihangsúlyozom. Végig szemébe nézek és várom a reakcióját. Sosem mondtam még senkinek sem ilyet, sőt, ezt a kis szót sem ejtettem még ki a számon és most kicsit parázok, hogy mi lesz.
- Szép, szép, de most a bassza meg nélkül – mosolyodik el pimaszul, én pedig felhúzom a szemöldököm, és úgy nézek rá kis ideig, de aztán a magam módján elmosolyodom.
- Szeretlek – mondom ki még egyszer azt az aprócska kis szócskát.
- Ugye, milyen szépen hangzik, a bassza meg nélkül? – édesen elmosolyodik, majd átkarolja a nyakam. – Egy szerencséd van, hogy én is szeretlek – csókol meg végül, és mivel pipiskednie nem kell, derekára fogva jobban húzom magamhoz, majd vissza is csókolok.

Ez az egész, nekem bebizonyította azt, hogy amit érzel, azt ne tartsd magadba. Ha nem vagy biztos a dolgaidban, teszteld le a másik félt és, majd ha biztos leszel benne, akkor mond ki, még ha nehéz is. Én meg tettem, bár a személyiségem attól még nem változott semmit, maximum Rukival kapcsolatban. Valahol örülök neki, hogy elmondtam neki, mert így legalább van egy kis „jó” is az életemben.

A nap további részében, Rukival voltam. Egy órára sem megyünk be, inkább fent a tetőn - ahol még a madarak sem nagyon zavarnak, látnak minket – lezavarunk még egy kis játékot. Persze a kis törpe folyamatosan magyaráz, hogy mi fontos egy kapcsolatban, mit nem szabad. Komolyan mintha valami oktató CD-t hallgatnék, de a kedvéért elhallgattam a monológját, de aztán egy csókkal belé is fojtom a szót. Ahogy a sulinak vége, Ruki boldogan a kezemet fogva jön mellettem, és persze a szája még mindig jár. Gondolom most boldog. Én még nem mondom, mert még ki tudja, mit hoz a sors, de eddig tetszik nekem ez a kapcsolatos dolog. A lényeg, hogy most minden jó, és meg is fogok tenni mindent, annak érdekében, hogy még jobb legyen!



V é g e ~

Piszkos játékok 6.

6.

Ruki

Hát… végül csak beadtam a derekam, mert… oké, tényleg nem tudtam, mit akarok. Úgy voltam vele, hogyha eljutottam eddig, és túléltem ezt a két barmot, akkor… már nem hagyom itt abba. De az is bennem volt, hogy ha engedek Kyonak, utána mindenféle ribancnak el fog hordani, szóval TÉNYLEG nem tudtam, mit csináljak. Csatlakozni akartam hozzájuk, de időközben rájöttem, hogy Kyo egy perverz barom állat. Az, na! De amit az ágyban leművel, hát az… öregem… Eszméletlen. Én tudom magamról, hogy nagyszájú vagyok, visszafeleselek, de ha szexről van szó, akkor tényleg ribanckodom. Nem tehetek róla, na. Szeretem, aztán kész. Mármint a szexet. Kyo pedig nagyon jól is csinálta! Utána meg csak az nem feküdt, hogy tárgyként kezdtek kezelni, hogy én az övé vagyok. Hát, meg a nagy faszomat azt! Azért, mert a farkára húzott, még nem vagyok az övé! – csapom be magam mögött az ajtót, és húzok haza. Lefárasztottak minden értelemben. Agyilag és fizikailag is.

Mikor hazaérek, meglep, hogy Reita ott ül a lépcsőn. Elmosolyodom, aztán leülök mellé.

- Na, mi volt? – pillant felém kíváncsian, én pedig mesélni kezdek neki. Minden feladatot elmondok neki, szegény meg pislogni sem tud utána, annyira lesokkolom. – És…te meg Kyo…

- Hai… - motyogom. Nem merek ránézni, nem akarom a fájdalmat látni a szemében… - Reita, én…

- Hé, Chibi – mosolyodik el. – Nincs baj, oké? Én szeretlek, na, bumm. Az érzésed nem kölcsönös, megesik, de ez nem azt jelenti, hogy nem szabad másnak engedned, oké?

- Aj, Kira – borulok a nyakába, majd bemegyünk, és ott is elvagyunk, hülyéskedünk.

Másnap tanulok, de végig Kyon agyalok, hogy mire gondolt azzal a mondattal, hogy nem tárgyként kezel, úgy vagyok az övé. Ez foglalkoztat, mire Reita előáll azzal az ötlettel, hogy kísérletezzek. Jöjjek össze valakivel, ezt Kyo tudja meg, és meglátjuk, mit szól… Meglepődöm, hogy pont Reita mondta ezt, de belemegyek. Nem veszíthetek semmit, hehe. 

Hétfőn be is mutat egy felsőbb éves haverjának, Aoinak, akit már beavatta a dolgokba. Mondom én neki, hogy fizetek, csak játssza el a barátomat, de meglep a válasszal.

- Nem kell pénz, Ruki-chan – mosolyodik el. – Elég, ha Reita velem lesz – néz az említettre, én meg csak nagyokat pislogok. – Nos?

- Rei… nem kell, ha nem akarod… - motyogom, de végül Reita rábólint. Ha azt vesszük, ez neki is egy jó esély, alkalom arra, hogy az én helyemet Aoi vegye át, mert így ránézésre aranyosnak tűnik, és komolyak a szándékai Reitára nézve.  Hálásan vetem magam Reita nyakába, és kap az arcára sok-sok puszit, de aztán megyünk órára. Ott elvagyunk, de szünetben Aoi már itt is van, és húz magához. Egyből belemegyek a játékba, és átkarolom a nyakát, már csak azért is, mert a szemem sarkából látom, hogy jönnek Kyoék. Aoinak több sem kell, hogy megcsókoljon. Viszonozom neki, naná, de Kyo csókja finomabb azért… Nem is kell fél perc, hogy meghalljam a hangját.

- Ruki! Te mit csinálsz itt ezzel a bájgúnárral? – néz rám dühösen, ahogy elszakadok Aoitól. Hozzábújok, ezzel is húzva Kyo agyát.

- Látod, nem? Meg amúgy is… mit érdekel téged? – bújok jobban Aoihoz, ő pedig öleli a derekam, és a nyakamba csókol. Erre Kyo még mindig dühösen néz rám, majd Aoira, de aztán erősebben a csuklómra mar, és elránt Aoitól.

- Te mit csinálsz? Mondtam, hogy én érhetek hozzád!

- Nem vagyok tárgy, amit kisajátíthatsz! – rántom, vagyis rántanám ki a csuklómat kezéből, de erősen tartja. – Kyo!

- Ruki, te pedig mit nem értesz azon, hogy az enyém vagy? – néz a szemembe dühösen, de én is tudok ám úgy néz ki.

- Ki vagy te, hogy kisajátíts?! Rakd meg Toshiyát, ha kanos vagy! – rántom ki a kezem az övé közül. – Nem vagyok TÁRGY, hogy birtokolj! Bunkó! – megyek vissza Aoihoz, és hozzá is bújok.

- Erről még beszélgetünk - sziszegi, majd nekimegy Aoinak, és el is tűnnek.

- Bunkó köcsög – morgom, Aoi pedig jót kuncog rajtam.

- Hát, Ruki-chan… itt van valami, ha ennyire magának akar – néz rám mosolyogva.

- De játszunk méééég – vetem be a kiskutya szemeimet, mire bólint, aztán megfogja a kezem, és megyünk le az udvarra, majd leülünk a padra. Kyoék szokásosan a nagy fűzfa alatt állnak, de így totál ránk látnak. Mosolygok, nevetünk Aoival, ő pedig hol a nyakamat csókolgatja, hol tényleg rendes csókot kapok. Kyo idegesen figyel minket egy jó ideig, de aztán fogja magát, és le is lép. A nap további részében nem is látom Kyot, noha Diékat igen, de még előttük is játszunk Aoival.

A napok telnek, mi Aoival egyre jobban összemelegedünk, de látom Kyon, hogy ez nagyon nem tetszik neki. Nem érdekel! Mindig azt kántálja, hogy csak ő érhet hozzám, csak az enyém vagyok. NEM! Nem vagyok tárgy, igenis szarul esik, hogy kisajátít a SEMMIRE! Ezt Aoival és Reijel is mindennap átbeszéljük, de ők csak azt hajtogatják, hogy Kyo szeret. Hagyjad már… Kyo egy öntelt köcsög. Ő meg a szerelem? Azt sem tudja, mi az! Dugja csak tovább Toshiyát. Nem is lógok velük, csak Aoival és Reitával vagyok egész nap, és ez sem tetszik neki.

Viszont órák után várom Aoit a termünknél, de nem jön. Reitával kérdőn egymásra pillantunk, majd vállat vonunk, és megyünk is ki az épületből, de feltűnik, hogy a kerítésen kívül a diákok egy nagy körbe állnak, és kiszúrom Aoit. Egyből ott vagyunk mind a ketten, de lesokkolok, mikor látom, hogy Kyo és Aoi egymásnak esnek. Én ezt nem akartam! Nem akartam Aoit bajba keverni! Mindkettő osztja a másikat, de rendesen, viszont, mikor Kyo a kapuhoz passzírozza Aoit, Reita kezébe nyomom a táskámat, és már ott is vagyok. Kyo morog, és ütne, de beállok Aoi elé, így én kapom a kedves jobbosát. A vér ízét rögtön megérzem a számban, és kicsit be is szédülök, Aoi kap utánam.

- Chibi, jól vagy? – hajol oldalra, mire csak letörlöm a vért a számról, de feleslegesen. A lehető legszúrósabban nézek Kyora, ahogy eddig még soha, és köpök egyet a földre.

- Idióta vadbarom… - erre nem mond semmit, csak idegesen néz rám, és elmegy. Ennyi? – IDIÓTA BUNKÓ! – kiáltom utána, de belefájdul a torkom, és a szám is. Rosszul esik, iszonyatosan rohadtul fáj, hogy csak így itt hagy, mikor én kaptam Aoi helyett, nem is gyengét! Szó nélkül lépek Reita mellé, elveszem a táskámat tőle, és Kyo után sietek. Ahogy beérem, kap is egyet vele a fejére. – Te tahó!

- Most miért nem a bájgúnárt ápolod? – néz rám gúnyosan, mire még dühösebb leszek.

- Teeeee – morgom, és püfölni kezdem, ahogy tudom.

- Állítsd le magad! – kiabál rám, és ott is hagy. Szeppenten pislogok rá, nézem, ahogy elmegy, de… valamiért fáj. Oké, a szám is, de az is, hogy nem tudott annyit kinyögni, hogy bocs, hogy behúztam neked…

- Miért csinálod ezt, Waru…? – motyogom inkább magamnak, mintsem neki, majd csendesen elindulok haza.

Otthon anyu lekezeli a számat, de aztán megyek fel tanulni. Aoit azért felhívom, hogy bocsánatot kérjek tőle, meg hogy megérdeklődjem, hogy van, de aztán tényleg tanulok.

Reggel időben felkelek, összekészülök, és megyek a suliba, de… ahogy köszönök Reitának, megyek le az udvarra, az egyik padra. Most egyedül vagyok, Aoival úgy döntöttünk, hogy ez a színjáték elég volt. Nem akarom bajba sodorni többet… Eleget kapott miattam… Feltűnik, hogy jönnek Kyoék, de én azzal a lendülettel felállok a padról, és némán, zsebre dugott kezekkel, lehajtott fejjel megyek el mellettük, és Toshiya is hiába köszön, csendben megyek vissza az épületbe. Kyo is csak egy pillanatra nézett rám, de miért fáj ez nekem?

- Az Istenit már! – csattan fel Toshiya, mire hátra nézek, és látom, hogy kissé dühösen jön felém. Elállok az ajtóból, mondván, hogy menjen tovább, ha ennyire sietős, vagy nem tudom, de nem megy. Megáll előttem, és a falnak tol. – Mi bajod van?

- Mih…? Nekem? – pislogok rá, mire bólint. – Még hogy nekem?! Ő az, aki nem képes semmire! Akkorát kaptam tegnap tőle, hogy csillagokat láttam, de még annyit sem mondott, hogy baszd meg! – lököm el magamtól. – Hagyjatok békén! Te is, és a kurva bandád is! – hagyom ott idegesen, és megyek fel a terembe. Nem akarok közéjük tartozni… 

Piszkos játékok 5.

5.

Kyo

Nagyon kezdem unni ezt az egész játszadozást, pedig direkt olyan feladatokat találtam ki amiket élveznék is, de mivel a kis törpe makacskodik, mindig csak felel. Idegesít eléggé, bár a vége felé kezdem élvezni. Toshiyára nézek aki már tudja is a dolgát, így el is érünk az utolsó feladathoz, persze Ruki-chan hezitál, hogy mit tegyen, de mivel nem vagyok türelmes ember ezért kicsit siettetem.
- Szóval, megcsinálod az utolsó feladatot, vagy nem? - nézek rá unottan, majd az órámra pillantok. Örülnék ha gyorsan eldöntené, hogy mit akar mert kezdek unatozni és álmos lenni, ami azért nem jó, mert akkor nagyon bunkó tudok lenni.

- Nem bízom bennetek! Mi a garancia arra, hogyha szétnyitom neked a lábam, bekerülök hozzátok?

- Milyen garanciát akarsz? Ha megteszed akkor tag vagy. Csak ennyit kell tenned és kész, ennyire nehéz feladat? - húzom fel a szemöldököm és úgy nézek Rukira.

- Hát veled igen, és kurvára nem bízom benned - néz vissza szúrós tekintettel, de én csak kinevetem.

- Ha nem bízol bennem akkor mi a francnak akarsz csatlakozni? A mi bandánkban csak megbízható emberek vannak. Tudod, kibaszottul utálom az olyan embereket, akiknek csak a szájuk nagy, közben hátba szúrnak. Utálom a nem megbízható embereket, szóval ha ez nem elég neked akkor sajnálom. Ha utálom az ilyen embereket, akkor valószínűleg én sem vagyok ilyen - válaszolom kicsit hidegen.

- Nálad ki tudja - rántja meg a vállát. - A játékból kiindulva, ahol ÉN kaptam minden szar feladatot - néz szúrósan Toshiyára, amin jót mosolygok. - De, hé! Ha beadom a derekam, akkor ez a hülye nem lesz ott, ugye? - mutat Tochira.
- Már mért lenne ott? Elég ha halja kint és tudni fogja bizonyítani a dolgokat - vigyorgom. - Szépen bevonulunk a hálóba. Na de akkor megteszed vagy nem? Mert kezdek unatkozni és az nem jelent túl jót - morgom el a végét.

- Ha nagyon unatkozol, húzd magadra azt a barmot - mosolyodik el pimaszul, de aztán gondolkozóba esik, így pár percig csend van. - Megteszem - mondja végre, bár elég halkan, de elég tisztán hallottam ahhoz, hogy tudjam mit mondott.

- Helyes válasz - vigyorodom el, majd felállok és őt is felhúzom a földről. - Toschiya te szépen maradj itt. Ha elmersz menni bárhová, kicsinállak - vigyorgok, mire bólint és már húzom is befelé Rukit a hálóba.

- Attóll még egy hülye bunkó vagy - morogja, de én nem foglalkozom vele, csak becsukom mögöttünk az ajtót és már hajolok ajkaira.
- Nem szeretem a felesleges csacsogást, szóval csak maradj csöndbe, de persze a hangodat szeretném hallani - vigyorodom el, majd alsó ajkába harapok és kicsi csata után újra sikerül bebocsátást szereznem szájába, így nyelvemmel az övét felkutatom és játszok vele egy kicsit. Persze, közben neki állok lökdösni az ágy felé őt, kezem pedig bevándorol a pólója alá és kap kis karmolás nyomokat az oldalára. Sóhajtozik a csókba, ami igen csak felingerel, majd miután a csók megszakad, tapadok nyakára ahol szép kis foltokat hagyok és puha bőrét kezdem harapdálni, miközben bimbóit morzsolgatom keményre. Persze a foltokért kapok egy szép nagy sallert, de csak lefogom kezeit. Aki itt durvulhat az egyedül én vagyok.

- Nehogy azt hidd, hogy hagyni fogom, hogy kitetoválj - morogja kicsit sem kedvesen, de hidegen hagy.

- Szerintem meg már késő, szóval ahelyett, hogy ellenkeznél, hagynád magad és akkor elöbb vége lesz, na meg én sem fogok durvulni ha ellent mondasz - nézek rá felhúzott szemöldökkel. - A helyedben én csendben maradnék...

- De ne tetoválj ki - húzza el a száját, majd felül és leveszi a pólóját, de nem hagyom, hogy visszafeküdjön, hanem újra birtokba veszem ajkait és végigkarmolok hátán. Ruki belesóhajt a csókba, majd átkarolja a nyakam és magára húz. Belevigyorgok a csókba, majd leveszem én is a felsőm, aztán nadrágon keresztül szépen összeérintem ágyékunkat, ezzel is ingerelve magunkat. Én csendben vagyok, hogy halljam Ruki nyögéseit, sóhajait, na meg amúgy sem szeretek hangokat kiadni. Ruki keze végigsiklik felsőtestemen, majd fenekembe markol, én meg hülyén nézek rá. Ezt max én csinálhatom! Ajkaimmal szépen bejárom egész felsőtestét, de mivel nem akarja, hogy kitetováljam így csak harapdálom, csókolgatom, majd amikor elérek nadrágja vonaláig, felhajolok, hogy megcsókoljam, közben bontogatom az övet, majd szépen megszabadítom a nadrágtól, de az alsótól is mert késöbb nincs kedvem szenvedni vele. Kezemmel végigsimítok merevségén, kicsit kényeztetem is kezemmel, de aztán felmászok az ágy támlához, jelezve neki, hogy kezdjen valamit farkammal. Lassan gombolgatni kezdi, majd le is húzza a gatyámat, boxerrel együtt, majd kezével kicsit rásegít, de aztán végignyal hosszomon és játszadozni kezd vele. Én hajába túrok és mikor kicsit erősebben megszívja, szépen bele is markolok, de persze csak néha egy-egy sóhaj hagyja el ajkam. Persze, nem hagyja, hogy elmenjek, amin morgok, mert szerettem volna a szép szájába lövelni, de így csak visszafektetem az ágyra és birtoklóan szedem szét ajkait. Ruki nyit egy szép nagy terpeszt közben, és kezemet szépen a fenekéhez húzza jelzésképpen, hogy tágítsam. Elvigyorodom, majd előhalászom a sikosítót a kisszekrényből, aztán kenek ujjaimra, majd lassan kezdem tágítani, bár utánna kicsit rágyorsítok, mert már kibaszottul el akarok élvezni. Első és második ujjam után szépen megkapja a harmadikat, majd mikor látom rajta, hogy kezdi élvezni az egészet, kihúzom ujjaimat, majd vigyorogva kezdem kenegetni merevségem.Amíg kenegetem magam, Ruki szépen feltérdel nekem háttal és alkarjára támaszkodik, én pedig vigyorogva lábai közé mászok, kicsit jobban szétfeszítem fenekét, aztán már benne is vagyok. Hangosan felnyög, és rendesen felnyomja magát kutyapózba, majd ködösen néz rám. - Mozogjh... - mozdítja meg a csípőjét én pedig erősen belemarkolok fenekébe és egyből gyors tempót veszek fel. Nyögdécsel, ami eléggé tetszik, mert kibaszott jó hangja van így még jobban beindulok. Mutató és középső ujjammal szépen bejáratához nyúlok és ahogy farkam ki-be mozog benne ujjaimmal ingerelem fenekét és persze magamat is. Néha szépen becsusszan mellé, de csak egy kicsit.

- K-kyh.... - próbálja ki nyögni, majd felegyenesedik és hajol hátra egy csókért. Meg is kapja, de a mozgást nem hagyom abba, sőt inkább mégjobban rákapcsolok. Amikor a csók megszakad, szépen vissza invitálom, majd kihúzódok belőle és hirtelen szépen vissza. Felsikít, ami még jobban tetszik, majd ezt eljátszom még egy párszor és újra felveszek egy gyorsabb ritmust. Fejét a párnára hajtja, de nyomja hátra a csípőjét. - Mégh...ahkah...romh... - próbál ő is mozogni nyöszörögve, de én kicsit jobban feljebb mászok, hogy még mélyebbre tudjak hatolni és még jobban mozogni kezdek benne. Ujjaim megint becsúsznak segítségül, de lassan már én sem bírom sokáig. Ruki folyamatosan hangosan nyögdécsel, de aztán ujjait maga köré fonja, és játszani kezd magával. Kis idő múlva háta ívbe feszül, ahogy az enyém is, majd ő nevemet nyögve élvez el, én pedig csak simán nyögök egyet, mert ilyenkor azért szoktam, aztán ő lerogy az ágyra én pedig rá.
- Gratulálokh... Banda tagh vagy - lihegem kicsit fáradtan. Egy ideig nem mond semmit, csak liheg, majd nyel egyet, aztán rám néz, de megint nem mond semmit. Elvigyorodom, majd kicsúszok belőle. - Szépen kifárasztottalak - paskolom meg fenekét vigyorogva, mire szépen kifolyik belőle az amit én beleeresztettem.

- Öntelt bunkó - morogja, de továbbra is engem néz.

- Lehet, de tudom, hogy élvezted - kuncogom. - Én is élveztem, hogy a szűk kis popódat dugjam szép tágra - nyalok végig ajkaimon, majd az övén és kicsit meg is harapom.

- Na és, ha élveztem? - nyomja fel magát de úgy, hogy kitolja a fenekét, én pedig elvigyorodom.
- Azzal nincs semmi baj, örülök neki, hogy élvezted - kuncogok. - De ha így folytatod, lehet, hogy a feneked még ennél is tágabb lesz - csapok az említett testrészre, majd felkelek. Szexi kis bestia, mit ne mondjak. Szar, hogy nem tudok neki ellenálni.

- Felejtd el, nem a ribancod lettem - motyogja, és törölgetni kezdi magát én meg jót mosolygok rajta,
- Én szép szóval szeretőnek mondanám - vigyorgok, majd én is megtörölgetem magam.

- Nekem egy és ugyanaz - dobja ki a zsepit. - Te meg a szép beszéd...

- Igen, én szép kifejezést használok - nevetek fel, majd teljesen felöltözök. - Legalább már közénk tartozol és volt egy jó meneted is. Örülnöd kéne nem pedig morogni - húzom fel a szemöldököm.

- Ch... bunkó - öltözik vissza ő is én meg vigyorogva nézek rá.
- Ne feledd én vagyok a vezér, bármikor kirakhatlak, szóval én a helyedben nem mondanék ilyeneket - kuncogok.

- Akkor is az vagy - lök az ágyra, de aztán el indul kifelé én meg megyek utánna,

- Bunkó, nem bunkó, ezt kell szeretni - vigyorgom Toshiya pedig csak bámul. A sok zsepi azt árulja el, hogy miközben hallgatózott kicsit felizgult szegény. Nem hogy beszállt volna harmadiknak. Buli lett volna.

- Neked meg marad a zsebhoki, mi? - pimaszul vigyorog Tochira én pedig felnevetek.
- Legközelebb beszáll harmadinak, nem de? - pillantok az említettre, ő meg bőszen bólogat. Ez a beszéd. - Szóval vigyázz a popódra Ruki-chan - vigyorgok.

- Nem leszek a banda kurvája, ezt most közlöm! - háborodik fel.
- Max az én tulajdonom -  vigyorodom el. Mert, hogy csak én fogok hozzá érni, ha bárki más ráteszi a kezét, azt eltöröm. Igen, megkedveltem ezt az idiótát, és igen telhetetlen vagyok, hogy csak magamnak akarom. Ezt kell szeretni. Ruki csak morog, és kapok egy nagyot egy párnával.
- Még a tiéd sem! - jelenti ki én pedig felhúzom a szemöldököm.

- Aztán miért nem? - érdeklődök.

- Mert nem vagyok tárgy, te bunkó! - kapok még egyet.
- Senki nem mondta, hogy az vagy - vigyor. - Én másra gondoltam...

- Ha..? - akad le, én meg megint csak vigyorgok.
- Semmi Ruki-chan, a lényeg, hogy az enyém vagy - markolok kicsit fenekébe, majd leülök a kanapéra.

- Nem vagyok a tiéd - morogja, majd int, és megy is haza, de amíg veszi a cipőjét elvigyorodom.
- Ha valaki hozzád ér majd, azt megölöm - vigyorgok, majd pápát intek neki. Igen, ha valakit magamnak akarok akkor azt meg is szerzem és másnak nem adom oda.
Miután Ruki elmegy, húzok haza én is. Jó kis játék volt.

Piszkos játékok 4.

4.

Ruki

Mi ez már?! Ő nem játszik, ő nem csinál semmit, de engem meg szívatnak, ahol tudnak! Hát elmennek mind a ketten a faszomba már! Ha ezt előre tudom, inkább nem is akarok csatlakozni hozzájuk, mert ezek ketten mást nem tudnak, csak megszégyeníteni a másikat! Táncoljak, ami még nem gáz, de az, hogy szopjam le Kyot?! Elmehetnek a picsába!

- Felelsz vagy mersz, Kyo? – néz rá Toshiya.
- Most felelek – jelenti ki, én meg csak nézek, eléggé duzzogva. Őt miért nem szopatja meg? Miért csak engem?!
- Tudnál szerelmes lenni Ruki-chanba? – kérdi komolyan Toshiya. Ja, persze. Ez megint olyan lesz, mint a „vallj szerelmet” téma. Az is mi volt?! Ez egy köcsög, csalódtam benne! Ha utolsó pasi lenne, sem kellene! Ilyen modorral!? Hova már?!
- Igen, tudnék – feleli komolyan, én meg nagyokat pislogok. Kyo? Meg a szerelem?
- Te? Hagyjad már! Megdugnál, és ott hagynál a szobába – nézem felvont szemöldökkel. Ez annyira abszurd róla, hogy nagyon!
- Gondolj, amit akarsz. Leszarom – vonja meg a vállát. Pf, bunkó.
- Na, Ruki-chan. Felelsz, vagy mersz?
- Felelek – morgom karba tett kezekkel. – Olyan unalmasak vagytok. Te meg bunkó – nézek Kyora, de látom, hogy mennyire nem érdekli. Akkor is az. Ezt eddig is tudtam, de ha már idáig eljutottam, nem itt fogom abbahagyni ezt a hülye játékot.
- Szereted a perverz dolgokat? Szerepjáték, bilincsek, ilyenekre gondolok – néz rám Toshiya.
- Nem mindegy nektek?
- Ruki-chan, felelned kell, ne feledd, különben nem jutsz be közénk – mosolyodik el azza a tenyérbe mászó mosolyával, én meg már fújtatok.
- Igen – morgom. – De most tőle is már! Nem akarok egyedül játszani!
- Rendben. Kyo? Felelsz, vagy mersz?
- Unalmas vagy, hogy mindig csak felelsz. Unalmas emberek nem kellenek a bandámba – morogja. – Merek – sziszegi, én meg csak szemet forgatok.
- Izgasd fel Ruki-chant – mondja vigyorogva Toshiya, én meg tányérnyi méretű szemekkel pislogok. HAAAAA? Hozzám ne érjen, mert kezét töröm! Vagyis… így ne… Mármint úgy ne, hogy játsziból. Na, értitek ezt. Viszont Kyo felkel, és mellém ül. Pislogni sincs időm, hanyatt dönt a kanapén, fölém mászik, és csókol is. Először nem hagyom, hiába smároltunk már, nem akarom hagyni, de a kutakodó kezei ebben meggátolnak, és mivel felsóhajtok, ajkaim szétnyílnak, amit ő ki is használ. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a csók, mert tetszik, de az nem, hogy muszájból teszi ez a bunkó. Elszakad tőlem, és feltűri a felsőmet mellkasomig, aztán csókolgatni, harapdálni, szívogatni kezdi bőrömet. Akarva-akaratlanul felsóhajtok, felnyögök, és aztán érzem is, hogy Kyo elvigyorodik. Ködösen pillantok le rá, aztán akármennyire nem akarom, felrántom magamhoz egy csókra, de közben egyik keze ágyékomhoz siklik, majd simogatni kezd. Most így, ködös elmével, csak annyi zavar, hogy Toshiya itt van. Más nem. Mert hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy nem tetszik, amit leművel, de akkor is csak arra kellenék neki, hogy megdugjon.
Simogatásával, csókolgatásával lassan célba ér; sikeresen felizgat, de ahogy ez megvan, el is húzódik, és visszaül a helyére. Ködösen, kábultan nézek utána, majd Toshiya hangja hoz vissza a jelenbe.
- Nos, Chibi?
- Merekh… - fekszem még mindig ugyanúgy, de a következő feladat valahogy gondolom, mi lesz.
- Játssz egy kicsit magaddal. Mutasd meg Kyonak, hogy nem vagy unalmas – vigyorog, én meg kicsit bambán nézek rá, de kezem egyből mozdul. Felizgatott, kell a kielégülés, muszáj! Egyik kezemet izgalmamra kulcsolom, és mozgatni is kezdem, a másikkal pedig simogatom magam, ahol érem.
- Ez már tetszik – hallom meg Kyo hangját, és rápillantok. Látom, hogy vigyorog, és az élvezetet tekintetében, de most ez nem foglalkoztat. Játszom tovább magammal, de egyre közelebb vagyok a beteljesüléshez, egyre gyorsabban mozog a kezem, és a másik, amivel a mellkasomat simogatom, számhoz csúsztatom, aztán ujjaimat kezdem nyalogatni. Ezek után pedig nem sok kell, hogy egy nagy nyögéssel elmenjek. Pihegek egy sort, majd kapok egy zsepit, de ezzel viszont leesik, hogy mit csináltam. Az arcom rögtön lángokban áll. Hülye perverzek, mikre rá nem vesznek!
- Azt hiszem, ez tökéletesen teljesítve lett, igaz, Kyo? – vigyorog Toshiya, és miután én visszaöltözöm, hozzávágok egy párnát. – Naaa, Ruki-chan! De így van!
- Inkább kérdezd Kyot!
- Szóval, hogy tetszett? – vigyorog Toshiya. Barom, nem erre gondoltam. – Na, jó. Kyo? Felelsz, vagy mersz?
- Felelek – vigyorogja, de itt még nincs vége. – Amúgy tetszett, nagyon is – nyalja meg a száját.
- Örülök. Nos. Ha tehetnéd, most meghúznád Ruki-chant?
- Toshiya, baszd meg, hogy lehetsz ekkora perverz?! Tanulsz ettől a bunkótól!?
- Nyugi, Ruki-chan – mosolyog, én meg fortyogok magamban.
- Természetesen igen – vigyorog, majd Toshiyára pillant. Ez már régen rossz!
- Értem én – vigyorog az említett, majd rám néz. – Utolsó feladatot, Ruki-chan. Ezen áll, vagy bukik minden. Mersz, vagy mersz?
- Mi van? Mi az, hogy mersz, vagy mersz!? – pattanok fel idegesen.
- Értem, szóval mersz. Dugasd meg magad Kyoval. Ha ezt megcsinálod, üdv a bandában. De ha nem, sayonara, Ruki-chan.
Ez… ez most… Az, hogy leszoptam, egy dolog. Az, hogy felizgattam, másik. De az, hogy én szétnyissam a lábam ennek a közveszélyes bunkónak, megint más! Én nem fogom hagyni, hogy megdugjon!
- Ez nem ér! Rohadjatok meg mind a ketten!
- Szóval feladod? – jön az újabb kérdés, mire ledermedek. Eddig eljutottam. Végre bekerülhetek közéjük, de… ahhoz meg kell dugnia… Legyek ribanc? Vagy hagyjam az egészet? – Ruki-chan, nekünk még dolgunk van délután, örülnénk, ha döntenél.
- Rohadékok – morgom lesütött szemekkel, majd Kyora nézek, aki csak vigyorog. - Te vagy a főfőfőfő! – csattanok fel. Mit csináljak?