7.
Kyo
Telnek-múlnak a napok és a kis Chibi, egyre jobban felhúzza az agyam. Szerintem elég világos voltam, amikor kijelentettem, hogy CSAK és KIZÁRÓLAG ÉN érhetek hozzá, de valahogy ezt elengedhette a füle mellett, mert most itt áll ezzel a bájgúnárral, előttem és nyalják-falják egymást. Persze, hogy bedühödök ilyenkor, amikor valaki nem azt teszi, amit én éppen mondok neki. Pár napig játszódik ez az egész, amikor én végre megunom, és a suli előtt szépen elkapom a grabancát annak a kis idiótának, aki rámerte tenni a kezét Rukira. Persze ez a szócsata verekedésbe torkollik, de Ruki valahogy bekerült a képbe és szépen ő kapta az egyik öklösöm. Hát én csak ott hagytam, mert a bocsánatkérés nem éppen az én reszortom.
Másnap a suliban persze már elmegy mellettünk, de Toshiya idegesen megy utána és elkapja a kezét, de ezzel nagyon nem tudom mit akart elérni, de az nem igazán sikerült, mert a törpe szépen felülteti.
- Mi volt ez Toshiya? – pillantok rá felhúzott szemöldökkel.
- Meg kell mondanod neki Kyo! – rog rám idegesen.
- Mit? – kacagok fel, bár tudom mit akar, de nem lennék képes rá, hogy én azt az egy kibaszott szót kinyögjem a számon.
- Ha nem mondod meg neki te, akkor majd én – és azzal szépen elindul felfelé a lépcsőn arra, amerre Ruki eltűnt. Kicsit hezitálok, de nem igazán sokáig, mert nem akarom, hogy megtudja.
- A picsába – morgom, majd ott hagyva a többieket sietek Toshiya után, de sajnálatomra Rukit már beérte, így a fal mellé szorulva hallgatózok.
- Ruki, várj már! – kapja el megint a karját, aki még mindig dühösen trappol a suliban.
- Mit akarsz? – rántja ki a karját Toshiya kezéből. – Megmondtam, hogy akadjatok le rólam – dalolja mérgesen, és szerintem, ha szemmel ölni lehetne, akkor Toshi halott lenne.
Másnap a suliban persze már elmegy mellettünk, de Toshiya idegesen megy utána és elkapja a kezét, de ezzel nagyon nem tudom mit akart elérni, de az nem igazán sikerült, mert a törpe szépen felülteti.
- Mi volt ez Toshiya? – pillantok rá felhúzott szemöldökkel.
- Meg kell mondanod neki Kyo! – rog rám idegesen.
- Mit? – kacagok fel, bár tudom mit akar, de nem lennék képes rá, hogy én azt az egy kibaszott szót kinyögjem a számon.
- Ha nem mondod meg neki te, akkor majd én – és azzal szépen elindul felfelé a lépcsőn arra, amerre Ruki eltűnt. Kicsit hezitálok, de nem igazán sokáig, mert nem akarom, hogy megtudja.
- A picsába – morgom, majd ott hagyva a többieket sietek Toshiya után, de sajnálatomra Rukit már beérte, így a fal mellé szorulva hallgatózok.
- Ruki, várj már! – kapja el megint a karját, aki még mindig dühösen trappol a suliban.
- Mit akarsz? – rántja ki a karját Toshiya kezéből. – Megmondtam, hogy akadjatok le rólam – dalolja mérgesen, és szerintem, ha szemmel ölni lehetne, akkor Toshi halott lenne.
- Csak el akarom mondani, hogy Kyo miért viselkedik így – válaszolja nyugodtan.
- És mi közöm van nekem ehhez? Úgy viselkedik, ahogy akar, de én nem fogom eltűrni, hogy velem úgy beszéljen, mint egy kutyával, mert nem vagyok az. Nem érdekel a dolog miértje – menne tovább, de barátom még szóvá tartja.
- Elég sok közöd van hozzá Ruki-chan – mondja határozottan. – Kyo azért ilyen, mert szeret téged… - jelenti ki, én meg egyre jobban bedühödök. Nem hiszem el, hogy képes volt elmondani neki! Pedig azt akartam, hogy ez az én titkom maradjon, na meg persze az övé.
- Pf, persze. Én meg a császárnő vagyok, nem? Toshiya, nem vagyok hülye. Kyo nekem tegnap bebizonyította, hogy nem képes ilyenre, még csak bocsánatot sem tud kérni azért, hogy kis híján eltörte az állkapcsom. Ezek után szerelem? Ébredj fel. Kyo csak játszani tud… - mondja kicsit halkabban, de én szín tisztán értem minden szavát és megint elindul. Egyre idegesebb leszek. Oké, hogy nem tudom kimutatni kellően az érzéseket, de annak oka van, viszont attól még ugyanúgy tudok szeretni!
- Ruki, állj már meg! – áll be elé, majd folytatja. – Szerinted akkor féltékeny lett volna Aoira és ideges lett, volna, ha meglát vele smárolni? Kyo nem tudja kimutatni az érzelmeit, mert nem tudja, hogyan kezelje. Én tudom, hogy így van – mondja komolyan és az őszinteségéért valahogy mindig is „tiszteltem” őt.
- Mi van? Gondolkozz már! Még ha szeret is, ezzel kell indítani, hogy úgy kezel, mint egy tárgyat? Közlöm veled Toshiya, hogy akármennyire megaláztatok azon a rohadt játékon, még NEM vagyok tárgy. Ne szabja meg nekem senki, hogy kivel lehetek, és kivel nem! Ki érhet hozzám, és ki nem! Nem járok Kyoval, egyszer meghúzott, és kész! Utána semmi jelét nem adta annak, hogy járnék vele – vágja zsebre a kezeit a mondandó után. Úgy érzem itt az ideje előbukkannom, mert Toshinak nem fog hinni, az biztos. Lassan előlépdelek a fal mellől, majd Ruki mögé állva lassan beszélni kezdek.
- Nekem nem csak szimpla játék volt – szólalok meg végül és csak nézem a kis törpe alakját. Gyorsan hátrakapja a fejét, kis ideig kerek szemekkel néz rám, de aztán előre fordul.
- Mond annak, aki el is hiszi – tolja félre Toshiyát, hogy el tudjon menni.
- Talán azt akarod, hogy én mondjam ki azt, amit Toshiya is elmondott? Akkor talán elhiszed? – érdeklődök.
- Ezt most komolyan megkérdezted? – néz hátra hitetlenkedve. – Komolyan? Szeretsz, aztán jössz egy ilyen kérdéssel. Hihetetlen vagy… Nem. Azt akarom, hogy Toshiya valljon nekem szerelmet a te nevedben! – fordul felénk, de még mindig hitetlenkedve.
- Mit vársz tőlem, aki szinte semmit nem tud kimutatni az érzéseiből? Szerinted nekem volt, aki megmutassa mit, hogyan kell? Szerinted mért van ilyen hideg és bunkó természetem? – vonom fel a szemöldököm. – Figyelj Ruki ha az kell, akkor kimondom, de ne várd el, hogy mindent tudjak egyről a kettőre – morgom. Talán kicsit többet tudott meg rólam a kelleténél.
- Ne… - keserű mosoly. – Muszájból nem akarom tőled hallani, úgy felesleges – indul meg a terem felé. Ideges vagyok. Nagyon ideges, így utána megyek. Elég bátorság kell most nekem ahhoz, hogy azt az egy kurva szócskát ki tudjam mondani. Karjánál fogva rántom magamhoz, majd a szemébe nézek.
- Szeretlek, bassza meg! – mondom komolyan és alig hallhatóan, de azt a bizonyos kis szócskát kihangsúlyozom. Végig szemébe nézek és várom a reakcióját. Sosem mondtam még senkinek sem ilyet, sőt, ezt a kis szót sem ejtettem még ki a számon és most kicsit parázok, hogy mi lesz.
- Szép, szép, de most a bassza meg nélkül – mosolyodik el pimaszul, én pedig felhúzom a szemöldököm, és úgy nézek rá kis ideig, de aztán a magam módján elmosolyodom.
- Szeretlek – mondom ki még egyszer azt az aprócska kis szócskát.
- Ugye, milyen szépen hangzik, a bassza meg nélkül? – édesen elmosolyodik, majd átkarolja a nyakam. – Egy szerencséd van, hogy én is szeretlek – csókol meg végül, és mivel pipiskednie nem kell, derekára fogva jobban húzom magamhoz, majd vissza is csókolok.
Ez az egész, nekem bebizonyította azt, hogy amit érzel, azt ne tartsd magadba. Ha nem vagy biztos a dolgaidban, teszteld le a másik félt és, majd ha biztos leszel benne, akkor mond ki, még ha nehéz is. Én meg tettem, bár a személyiségem attól még nem változott semmit, maximum Rukival kapcsolatban. Valahol örülök neki, hogy elmondtam neki, mert így legalább van egy kis „jó” is az életemben.
A nap további részében, Rukival voltam. Egy órára sem megyünk be, inkább fent a tetőn - ahol még a madarak sem nagyon zavarnak, látnak minket – lezavarunk még egy kis játékot. Persze a kis törpe folyamatosan magyaráz, hogy mi fontos egy kapcsolatban, mit nem szabad. Komolyan mintha valami oktató CD-t hallgatnék, de a kedvéért elhallgattam a monológját, de aztán egy csókkal belé is fojtom a szót. Ahogy a sulinak vége, Ruki boldogan a kezemet fogva jön mellettem, és persze a szája még mindig jár. Gondolom most boldog. Én még nem mondom, mert még ki tudja, mit hoz a sors, de eddig tetszik nekem ez a kapcsolatos dolog. A lényeg, hogy most minden jó, és meg is fogok tenni mindent, annak érdekében, hogy még jobb legyen!
V é g e ~
- És mi közöm van nekem ehhez? Úgy viselkedik, ahogy akar, de én nem fogom eltűrni, hogy velem úgy beszéljen, mint egy kutyával, mert nem vagyok az. Nem érdekel a dolog miértje – menne tovább, de barátom még szóvá tartja.
- Elég sok közöd van hozzá Ruki-chan – mondja határozottan. – Kyo azért ilyen, mert szeret téged… - jelenti ki, én meg egyre jobban bedühödök. Nem hiszem el, hogy képes volt elmondani neki! Pedig azt akartam, hogy ez az én titkom maradjon, na meg persze az övé.
- Pf, persze. Én meg a császárnő vagyok, nem? Toshiya, nem vagyok hülye. Kyo nekem tegnap bebizonyította, hogy nem képes ilyenre, még csak bocsánatot sem tud kérni azért, hogy kis híján eltörte az állkapcsom. Ezek után szerelem? Ébredj fel. Kyo csak játszani tud… - mondja kicsit halkabban, de én szín tisztán értem minden szavát és megint elindul. Egyre idegesebb leszek. Oké, hogy nem tudom kimutatni kellően az érzéseket, de annak oka van, viszont attól még ugyanúgy tudok szeretni!
- Ruki, állj már meg! – áll be elé, majd folytatja. – Szerinted akkor féltékeny lett volna Aoira és ideges lett, volna, ha meglát vele smárolni? Kyo nem tudja kimutatni az érzelmeit, mert nem tudja, hogyan kezelje. Én tudom, hogy így van – mondja komolyan és az őszinteségéért valahogy mindig is „tiszteltem” őt.
- Mi van? Gondolkozz már! Még ha szeret is, ezzel kell indítani, hogy úgy kezel, mint egy tárgyat? Közlöm veled Toshiya, hogy akármennyire megaláztatok azon a rohadt játékon, még NEM vagyok tárgy. Ne szabja meg nekem senki, hogy kivel lehetek, és kivel nem! Ki érhet hozzám, és ki nem! Nem járok Kyoval, egyszer meghúzott, és kész! Utána semmi jelét nem adta annak, hogy járnék vele – vágja zsebre a kezeit a mondandó után. Úgy érzem itt az ideje előbukkannom, mert Toshinak nem fog hinni, az biztos. Lassan előlépdelek a fal mellől, majd Ruki mögé állva lassan beszélni kezdek.
- Nekem nem csak szimpla játék volt – szólalok meg végül és csak nézem a kis törpe alakját. Gyorsan hátrakapja a fejét, kis ideig kerek szemekkel néz rám, de aztán előre fordul.
- Mond annak, aki el is hiszi – tolja félre Toshiyát, hogy el tudjon menni.
- Talán azt akarod, hogy én mondjam ki azt, amit Toshiya is elmondott? Akkor talán elhiszed? – érdeklődök.
- Ezt most komolyan megkérdezted? – néz hátra hitetlenkedve. – Komolyan? Szeretsz, aztán jössz egy ilyen kérdéssel. Hihetetlen vagy… Nem. Azt akarom, hogy Toshiya valljon nekem szerelmet a te nevedben! – fordul felénk, de még mindig hitetlenkedve.
- Mit vársz tőlem, aki szinte semmit nem tud kimutatni az érzéseiből? Szerinted nekem volt, aki megmutassa mit, hogyan kell? Szerinted mért van ilyen hideg és bunkó természetem? – vonom fel a szemöldököm. – Figyelj Ruki ha az kell, akkor kimondom, de ne várd el, hogy mindent tudjak egyről a kettőre – morgom. Talán kicsit többet tudott meg rólam a kelleténél.
- Ne… - keserű mosoly. – Muszájból nem akarom tőled hallani, úgy felesleges – indul meg a terem felé. Ideges vagyok. Nagyon ideges, így utána megyek. Elég bátorság kell most nekem ahhoz, hogy azt az egy kurva szócskát ki tudjam mondani. Karjánál fogva rántom magamhoz, majd a szemébe nézek.
- Szeretlek, bassza meg! – mondom komolyan és alig hallhatóan, de azt a bizonyos kis szócskát kihangsúlyozom. Végig szemébe nézek és várom a reakcióját. Sosem mondtam még senkinek sem ilyet, sőt, ezt a kis szót sem ejtettem még ki a számon és most kicsit parázok, hogy mi lesz.
- Szép, szép, de most a bassza meg nélkül – mosolyodik el pimaszul, én pedig felhúzom a szemöldököm, és úgy nézek rá kis ideig, de aztán a magam módján elmosolyodom.
- Szeretlek – mondom ki még egyszer azt az aprócska kis szócskát.
- Ugye, milyen szépen hangzik, a bassza meg nélkül? – édesen elmosolyodik, majd átkarolja a nyakam. – Egy szerencséd van, hogy én is szeretlek – csókol meg végül, és mivel pipiskednie nem kell, derekára fogva jobban húzom magamhoz, majd vissza is csókolok.
Ez az egész, nekem bebizonyította azt, hogy amit érzel, azt ne tartsd magadba. Ha nem vagy biztos a dolgaidban, teszteld le a másik félt és, majd ha biztos leszel benne, akkor mond ki, még ha nehéz is. Én meg tettem, bár a személyiségem attól még nem változott semmit, maximum Rukival kapcsolatban. Valahol örülök neki, hogy elmondtam neki, mert így legalább van egy kis „jó” is az életemben.
A nap további részében, Rukival voltam. Egy órára sem megyünk be, inkább fent a tetőn - ahol még a madarak sem nagyon zavarnak, látnak minket – lezavarunk még egy kis játékot. Persze a kis törpe folyamatosan magyaráz, hogy mi fontos egy kapcsolatban, mit nem szabad. Komolyan mintha valami oktató CD-t hallgatnék, de a kedvéért elhallgattam a monológját, de aztán egy csókkal belé is fojtom a szót. Ahogy a sulinak vége, Ruki boldogan a kezemet fogva jön mellettem, és persze a szája még mindig jár. Gondolom most boldog. Én még nem mondom, mert még ki tudja, mit hoz a sors, de eddig tetszik nekem ez a kapcsolatos dolog. A lényeg, hogy most minden jó, és meg is fogok tenni mindent, annak érdekében, hogy még jobb legyen!
V é g e ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése