Piszkos játékok 5.

5.

Kyo

Nagyon kezdem unni ezt az egész játszadozást, pedig direkt olyan feladatokat találtam ki amiket élveznék is, de mivel a kis törpe makacskodik, mindig csak felel. Idegesít eléggé, bár a vége felé kezdem élvezni. Toshiyára nézek aki már tudja is a dolgát, így el is érünk az utolsó feladathoz, persze Ruki-chan hezitál, hogy mit tegyen, de mivel nem vagyok türelmes ember ezért kicsit siettetem.
- Szóval, megcsinálod az utolsó feladatot, vagy nem? - nézek rá unottan, majd az órámra pillantok. Örülnék ha gyorsan eldöntené, hogy mit akar mert kezdek unatozni és álmos lenni, ami azért nem jó, mert akkor nagyon bunkó tudok lenni.

- Nem bízom bennetek! Mi a garancia arra, hogyha szétnyitom neked a lábam, bekerülök hozzátok?

- Milyen garanciát akarsz? Ha megteszed akkor tag vagy. Csak ennyit kell tenned és kész, ennyire nehéz feladat? - húzom fel a szemöldököm és úgy nézek Rukira.

- Hát veled igen, és kurvára nem bízom benned - néz vissza szúrós tekintettel, de én csak kinevetem.

- Ha nem bízol bennem akkor mi a francnak akarsz csatlakozni? A mi bandánkban csak megbízható emberek vannak. Tudod, kibaszottul utálom az olyan embereket, akiknek csak a szájuk nagy, közben hátba szúrnak. Utálom a nem megbízható embereket, szóval ha ez nem elég neked akkor sajnálom. Ha utálom az ilyen embereket, akkor valószínűleg én sem vagyok ilyen - válaszolom kicsit hidegen.

- Nálad ki tudja - rántja meg a vállát. - A játékból kiindulva, ahol ÉN kaptam minden szar feladatot - néz szúrósan Toshiyára, amin jót mosolygok. - De, hé! Ha beadom a derekam, akkor ez a hülye nem lesz ott, ugye? - mutat Tochira.
- Már mért lenne ott? Elég ha halja kint és tudni fogja bizonyítani a dolgokat - vigyorgom. - Szépen bevonulunk a hálóba. Na de akkor megteszed vagy nem? Mert kezdek unatkozni és az nem jelent túl jót - morgom el a végét.

- Ha nagyon unatkozol, húzd magadra azt a barmot - mosolyodik el pimaszul, de aztán gondolkozóba esik, így pár percig csend van. - Megteszem - mondja végre, bár elég halkan, de elég tisztán hallottam ahhoz, hogy tudjam mit mondott.

- Helyes válasz - vigyorodom el, majd felállok és őt is felhúzom a földről. - Toschiya te szépen maradj itt. Ha elmersz menni bárhová, kicsinállak - vigyorgok, mire bólint és már húzom is befelé Rukit a hálóba.

- Attóll még egy hülye bunkó vagy - morogja, de én nem foglalkozom vele, csak becsukom mögöttünk az ajtót és már hajolok ajkaira.
- Nem szeretem a felesleges csacsogást, szóval csak maradj csöndbe, de persze a hangodat szeretném hallani - vigyorodom el, majd alsó ajkába harapok és kicsi csata után újra sikerül bebocsátást szereznem szájába, így nyelvemmel az övét felkutatom és játszok vele egy kicsit. Persze, közben neki állok lökdösni az ágy felé őt, kezem pedig bevándorol a pólója alá és kap kis karmolás nyomokat az oldalára. Sóhajtozik a csókba, ami igen csak felingerel, majd miután a csók megszakad, tapadok nyakára ahol szép kis foltokat hagyok és puha bőrét kezdem harapdálni, miközben bimbóit morzsolgatom keményre. Persze a foltokért kapok egy szép nagy sallert, de csak lefogom kezeit. Aki itt durvulhat az egyedül én vagyok.

- Nehogy azt hidd, hogy hagyni fogom, hogy kitetoválj - morogja kicsit sem kedvesen, de hidegen hagy.

- Szerintem meg már késő, szóval ahelyett, hogy ellenkeznél, hagynád magad és akkor elöbb vége lesz, na meg én sem fogok durvulni ha ellent mondasz - nézek rá felhúzott szemöldökkel. - A helyedben én csendben maradnék...

- De ne tetoválj ki - húzza el a száját, majd felül és leveszi a pólóját, de nem hagyom, hogy visszafeküdjön, hanem újra birtokba veszem ajkait és végigkarmolok hátán. Ruki belesóhajt a csókba, majd átkarolja a nyakam és magára húz. Belevigyorgok a csókba, majd leveszem én is a felsőm, aztán nadrágon keresztül szépen összeérintem ágyékunkat, ezzel is ingerelve magunkat. Én csendben vagyok, hogy halljam Ruki nyögéseit, sóhajait, na meg amúgy sem szeretek hangokat kiadni. Ruki keze végigsiklik felsőtestemen, majd fenekembe markol, én meg hülyén nézek rá. Ezt max én csinálhatom! Ajkaimmal szépen bejárom egész felsőtestét, de mivel nem akarja, hogy kitetováljam így csak harapdálom, csókolgatom, majd amikor elérek nadrágja vonaláig, felhajolok, hogy megcsókoljam, közben bontogatom az övet, majd szépen megszabadítom a nadrágtól, de az alsótól is mert késöbb nincs kedvem szenvedni vele. Kezemmel végigsimítok merevségén, kicsit kényeztetem is kezemmel, de aztán felmászok az ágy támlához, jelezve neki, hogy kezdjen valamit farkammal. Lassan gombolgatni kezdi, majd le is húzza a gatyámat, boxerrel együtt, majd kezével kicsit rásegít, de aztán végignyal hosszomon és játszadozni kezd vele. Én hajába túrok és mikor kicsit erősebben megszívja, szépen bele is markolok, de persze csak néha egy-egy sóhaj hagyja el ajkam. Persze, nem hagyja, hogy elmenjek, amin morgok, mert szerettem volna a szép szájába lövelni, de így csak visszafektetem az ágyra és birtoklóan szedem szét ajkait. Ruki nyit egy szép nagy terpeszt közben, és kezemet szépen a fenekéhez húzza jelzésképpen, hogy tágítsam. Elvigyorodom, majd előhalászom a sikosítót a kisszekrényből, aztán kenek ujjaimra, majd lassan kezdem tágítani, bár utánna kicsit rágyorsítok, mert már kibaszottul el akarok élvezni. Első és második ujjam után szépen megkapja a harmadikat, majd mikor látom rajta, hogy kezdi élvezni az egészet, kihúzom ujjaimat, majd vigyorogva kezdem kenegetni merevségem.Amíg kenegetem magam, Ruki szépen feltérdel nekem háttal és alkarjára támaszkodik, én pedig vigyorogva lábai közé mászok, kicsit jobban szétfeszítem fenekét, aztán már benne is vagyok. Hangosan felnyög, és rendesen felnyomja magát kutyapózba, majd ködösen néz rám. - Mozogjh... - mozdítja meg a csípőjét én pedig erősen belemarkolok fenekébe és egyből gyors tempót veszek fel. Nyögdécsel, ami eléggé tetszik, mert kibaszott jó hangja van így még jobban beindulok. Mutató és középső ujjammal szépen bejáratához nyúlok és ahogy farkam ki-be mozog benne ujjaimmal ingerelem fenekét és persze magamat is. Néha szépen becsusszan mellé, de csak egy kicsit.

- K-kyh.... - próbálja ki nyögni, majd felegyenesedik és hajol hátra egy csókért. Meg is kapja, de a mozgást nem hagyom abba, sőt inkább mégjobban rákapcsolok. Amikor a csók megszakad, szépen vissza invitálom, majd kihúzódok belőle és hirtelen szépen vissza. Felsikít, ami még jobban tetszik, majd ezt eljátszom még egy párszor és újra felveszek egy gyorsabb ritmust. Fejét a párnára hajtja, de nyomja hátra a csípőjét. - Mégh...ahkah...romh... - próbál ő is mozogni nyöszörögve, de én kicsit jobban feljebb mászok, hogy még mélyebbre tudjak hatolni és még jobban mozogni kezdek benne. Ujjaim megint becsúsznak segítségül, de lassan már én sem bírom sokáig. Ruki folyamatosan hangosan nyögdécsel, de aztán ujjait maga köré fonja, és játszani kezd magával. Kis idő múlva háta ívbe feszül, ahogy az enyém is, majd ő nevemet nyögve élvez el, én pedig csak simán nyögök egyet, mert ilyenkor azért szoktam, aztán ő lerogy az ágyra én pedig rá.
- Gratulálokh... Banda tagh vagy - lihegem kicsit fáradtan. Egy ideig nem mond semmit, csak liheg, majd nyel egyet, aztán rám néz, de megint nem mond semmit. Elvigyorodom, majd kicsúszok belőle. - Szépen kifárasztottalak - paskolom meg fenekét vigyorogva, mire szépen kifolyik belőle az amit én beleeresztettem.

- Öntelt bunkó - morogja, de továbbra is engem néz.

- Lehet, de tudom, hogy élvezted - kuncogom. - Én is élveztem, hogy a szűk kis popódat dugjam szép tágra - nyalok végig ajkaimon, majd az övén és kicsit meg is harapom.

- Na és, ha élveztem? - nyomja fel magát de úgy, hogy kitolja a fenekét, én pedig elvigyorodom.
- Azzal nincs semmi baj, örülök neki, hogy élvezted - kuncogok. - De ha így folytatod, lehet, hogy a feneked még ennél is tágabb lesz - csapok az említett testrészre, majd felkelek. Szexi kis bestia, mit ne mondjak. Szar, hogy nem tudok neki ellenálni.

- Felejtd el, nem a ribancod lettem - motyogja, és törölgetni kezdi magát én meg jót mosolygok rajta,
- Én szép szóval szeretőnek mondanám - vigyorgok, majd én is megtörölgetem magam.

- Nekem egy és ugyanaz - dobja ki a zsepit. - Te meg a szép beszéd...

- Igen, én szép kifejezést használok - nevetek fel, majd teljesen felöltözök. - Legalább már közénk tartozol és volt egy jó meneted is. Örülnöd kéne nem pedig morogni - húzom fel a szemöldököm.

- Ch... bunkó - öltözik vissza ő is én meg vigyorogva nézek rá.
- Ne feledd én vagyok a vezér, bármikor kirakhatlak, szóval én a helyedben nem mondanék ilyeneket - kuncogok.

- Akkor is az vagy - lök az ágyra, de aztán el indul kifelé én meg megyek utánna,

- Bunkó, nem bunkó, ezt kell szeretni - vigyorgom Toshiya pedig csak bámul. A sok zsepi azt árulja el, hogy miközben hallgatózott kicsit felizgult szegény. Nem hogy beszállt volna harmadiknak. Buli lett volna.

- Neked meg marad a zsebhoki, mi? - pimaszul vigyorog Tochira én pedig felnevetek.
- Legközelebb beszáll harmadinak, nem de? - pillantok az említettre, ő meg bőszen bólogat. Ez a beszéd. - Szóval vigyázz a popódra Ruki-chan - vigyorgok.

- Nem leszek a banda kurvája, ezt most közlöm! - háborodik fel.
- Max az én tulajdonom -  vigyorodom el. Mert, hogy csak én fogok hozzá érni, ha bárki más ráteszi a kezét, azt eltöröm. Igen, megkedveltem ezt az idiótát, és igen telhetetlen vagyok, hogy csak magamnak akarom. Ezt kell szeretni. Ruki csak morog, és kapok egy nagyot egy párnával.
- Még a tiéd sem! - jelenti ki én pedig felhúzom a szemöldököm.

- Aztán miért nem? - érdeklődök.

- Mert nem vagyok tárgy, te bunkó! - kapok még egyet.
- Senki nem mondta, hogy az vagy - vigyor. - Én másra gondoltam...

- Ha..? - akad le, én meg megint csak vigyorgok.
- Semmi Ruki-chan, a lényeg, hogy az enyém vagy - markolok kicsit fenekébe, majd leülök a kanapéra.

- Nem vagyok a tiéd - morogja, majd int, és megy is haza, de amíg veszi a cipőjét elvigyorodom.
- Ha valaki hozzád ér majd, azt megölöm - vigyorgok, majd pápát intek neki. Igen, ha valakit magamnak akarok akkor azt meg is szerzem és másnak nem adom oda.
Miután Ruki elmegy, húzok haza én is. Jó kis játék volt.