3.
Kyo
Este nézek valami horror filmet, de bealszok és szokás szerint 6 körül kelek fel. Szeretek henyélni, de nagyon ritka nállam az olyan ha dél körül kelek fel. Gyorsan lefürdök, eszek valamit, majd felöltözve elindulok Toshiyához. Ott kitaláljuk közösen a feladatokat, de szinte én találom ki a legtöbb jó feladatot. Pontosan 8-ra megérkezik a kis törpe és mint mindig, most is elég kívánatos a szentem. Nem is várunk sokat, egyből elkezdjük a játékot. Bár, kicsit kiakadt, hogy én nem mindig fogok játszani, de nekem most ilyen kedvem van, meg amúgy is cask olyan feladatok vannak, amiket szeretném, hogy csináljon rajtam, vagy velem. Én cask megbaszni akarom, de ez tény és való.
- Ne tökölj Totshi, mond a következőt – mondom komolyan és nem foglalkozom Rukival, mert ha így folytatja már most beviszem abba a szaros szobába és megdugom.
- Felel vagy mersz? – érdeklődik Rukitól és én is ránézek. Ha köcsög lehetnék, akkor nem felelhetne egyszer sem.
- Ennyi? – akad le. – Nem is érdekel, hogy lassan áll a kisKyo, cak a hülye játékra figyelsz? – pislog nagyokat. – Merek – morogja. Mikor kicsinek nevezi a farkam, felhúzom a szemöldököm és nevetni kezdek.
- Édesem, ha beraknám neked azt a “kicsit”, azt hiszem sikítoznál – vigyorgom. – A másik meg, bandatag akarsz lenni? Akkor szerintem fogd be és csináld – nézek Toshiyára ezek után és várom, hogy mondja a feladatot.
- Milyen értelemben sikítoznék? – nyal végig a száján, én meg kábé mindjárt megerőszakolom. – Na jó, mond a feladatot – néz végül Toshiyára én meg bólintok.
- Kezdésnek megteszi egy csók – vonja meg a vállát és a törpe nem is szarozik. Újra ölembe ül és már csókol is. Elég jó, mit ne mondjak… Kezem derekára csúsztatom és úgy tépem ajkait. Nem vagyok én az a lágy csók, meg romantika hive. Kéremszépen… a durvaság és a vadság, na az az én reszortom. Mikor kezd elfogyni a Chibike levegője, elszakad tőlem, de nem mászik ki ölemből, én meg megvizsgálom fenekét. Szép kerek, legalább jól megtudom majd dugni.
- Következő feladat… elég sok volt a felelés… - invitálom Tochit.
- Csak csókról volt szó, öreg – tolja el kezeimet a fenekéről, majd a haveromra néz. – Hallgatlak.
- Táncolj egy kicsit Ruki-chan – vigyorog Toshiya, de szerintem neki már eléggé áll a farka. Elvigyorodom én is, majd a házigazda rak be zenét és Rukié a terep. Én a hátam mögött megtámaszkodom magma a kezemmel és az egyik lábamat felhúzva figyelem őt. Elvigyorodik, majd feláll és lassan kezdi ringatni magát. Csípőmozgás, pár simi, felsőjét felhúzza és az le is kerül róla. Végignézek rajta és már kezdek felizgulni. Tetszik, tetszik nekem. Édes kis test, olyan vékony, de mégis jó és egy kicsit gyerekes, de nem számít. Még riszállja magát kicsit, aztán jövök én. Lassan kezd el sétálni, aztán négykézláb mászik el hozzám. Végigsimít testemen, majd ölembe ül. Kicsit mozgatja a csípőjét és kezemet derekára vezeti, de nekem ez uncsi, így a fenekét kezdem fogdosni. Incsiklandozó és pont belefér a markomba. Imádom!
- Elég lesz – állítja le Toshiya és Ruki abbahagya. Még szerencse mert kezdtem felizgulni és az baj… Vagyis még nem akarok! Letolom magamról Rukit és ost én várok feladatot, de ha olyat ad én kinyírom.
- Felelsz vagy mersz Kyo? – pillant rám.
- Merek.
- Vallj szerelmet Rukinak – vigyorogja Toshiya meg a kis törpének is tetszik, az arckifejezéséből ítélve, de nekem már kevésbé.
- Na elmész a faszomba – morranok rá, majd gondolkozom egy kicsit és a magma módján “ vallom be” neki az “érzéseimet”. – Hát az van, hogy tetszel. Vagy tetszik vagy nem – vonom meg a vállam. Igen ez lenne a Kyo féle szerelmi vallomás.
- Ruki jön… - vágom rá.
- Felelsz vagy mersz? – mondja a basseros. – Mert, hogy ő az -.
- De most mért? Mi ez? – mutogat rám felháborodottan. – Nem az volt a feladat, hogy benyögd, hogy tetszek te perverz disznó, hanem hogy szerelmet vallj. Ez mi ez már?
- Nálam ez a szerelmi vallomás. Nem fogok itt se csöpögni, se érzelgősködni. Az nem én lennék – vonom meg a vállam. – Mondtam már… tetszik vagy sem, ha nincs kedvem válaszolni vagy megcsinálni valamit, nem fogom. Inkább válaszolj Tochi kérdésére és haladjunk…- gyorsítok kicsit a tempón. Már meg akarom dugni na.
- Bunkó – morog egy sort. – Nem jó veled játszani – Mér végig, majd kcisit távolabb űl töllem. – Felelek. Csak azért is – nyújtja ki rám a nyelvét. Megforgatom a szemem és Tochira nézek.
- Tetszik neked Kyo, vagy le akarsz vele feküdni, esetleg szereted, vagy mást? – teszi fel a kérdést én meg kíváncsian várom. Na nem mintha érdekelne egyik sem, mert leszarom az ilyen kis idióták véleményét.
- Hát… - éz végig megint rajtam. – Nem nézem ki belőle a komoly kapcsolatot, én meg az egy éjszakásoknak nem vagyok a hive, úgyhogy akkor szerintem békén hagyjuk egymást – vigyorog. Szerintem ő nagyon is szeretné azt a kapcsolatot, csak nem vallja be. De dugni biztos, hogy akar, az száz, na meg ha nem tetszenék neki nem loholna mindig utánnam.
- Ch… - vigyorodom el, majd karba teszem a kezem.
- Még mindig tejössz törpe – vonom fel a szemöldököm.
- De te is játszál már velem, ez így olyan, mint valami faggatás. Szaaar, nem jó, unalmas – vágja hátra magát a kanapén keresztbe font karokkal.
- Oké, akkor merek – pillantok Tochira, most gyilkos szemekkel Még egy ilyen feladat és meghal.
- Egy kis sztriptíz Rukinak, de nem öltözhetsz vissza a végén – vigyorodik el, én meg még jobban megakarom ölni. Mondtam, hogy ne adjon ilyen feladatokat, de ő richtig ad. Felkelek a helyemről, jön egy gyorsabb szám és az én táncolási módszeremmel kezdek el vetkőzni. Csak snassz mozgás az egész. Csak boxerig vetkőzöm, aztán leülök.
- Felelvsz vagy mersz, Chibike? – fordul Toshiya Ruki felé.
- Merek, de ez unalmas. Meddig akartok játszani? – csúszik le félig a kanapéról, és unottan néz tochira, majd rám.
– Ha be akarsz kerülni akkor ne nyavajogj, mert hisztis ribancok nekem nem kellenek a bandámba – húzom el a szám szélét.
- Rib... ribanc?! – pattan fel. - Elmehetsz a pokolba, Kyo! Ott van Toshiya ribancnak, engem nem fogsz olyan könnyen megdugni, mint őt! – akad ki.
- Mit kapod fel a vizet. Te akarsz bekerülni közénk. Vagy már nem? Akkor menj el – vonom meg a vállam. Hiába ellenkezik akkor is meg fogom dugni, hisz az ígéret az ígéret.
- kapjátok be mind a ketten – morogva visszaül, majd Tochira néz. - Te meg mondj már valamit, vagy akármi, mert szétunom az agyam – mondja unottan.
- Szopd le Kyot – mondja, én meg elvigyorodom. Kíváncsi vagyok megcsinálja-e.
- Azt te szoktad – Pislog rá Toshiyára, én meg majdnem elröhögöm magam. Igazából csak párszor történt meg. Tochi elvörösödik, és dühbe gurul.
- Nem is szoktam! Ha meg megtörtént az azért volt, mert részeg voltam! De a feladatot teljesítsd, és ne velem foglalkozz – morogja. Jham jó a szó. A Chibi nem ellenkezik, a kanapéról, elém mászik és simogatni kezd, majd amikor már félig kemény leszek kiveszi farkamat és végignyal hosszán. Hajába túrok és élvezettel nézem, ahogy játszik rajtam. Az a nyelvjáték eszméletlen! Valaki kiképezte előttem, az biztos! Markolászom a haját, ő pedig dolgozik egészen addig, amíg szájába nem élvezek. Fincsi lehet! Lenyeli, aztán megtörli a száját és visszaül a kanapé elé, én meg visszaveszem a boxerem. Én jövök!
- Felelsz vagy mersz, Kyo? – néz rám Toshiya.
- Most felelek – jelentem ki.
- Ne tökölj Totshi, mond a következőt – mondom komolyan és nem foglalkozom Rukival, mert ha így folytatja már most beviszem abba a szaros szobába és megdugom.
- Felel vagy mersz? – érdeklődik Rukitól és én is ránézek. Ha köcsög lehetnék, akkor nem felelhetne egyszer sem.
- Ennyi? – akad le. – Nem is érdekel, hogy lassan áll a kisKyo, cak a hülye játékra figyelsz? – pislog nagyokat. – Merek – morogja. Mikor kicsinek nevezi a farkam, felhúzom a szemöldököm és nevetni kezdek.
- Édesem, ha beraknám neked azt a “kicsit”, azt hiszem sikítoznál – vigyorgom. – A másik meg, bandatag akarsz lenni? Akkor szerintem fogd be és csináld – nézek Toshiyára ezek után és várom, hogy mondja a feladatot.
- Milyen értelemben sikítoznék? – nyal végig a száján, én meg kábé mindjárt megerőszakolom. – Na jó, mond a feladatot – néz végül Toshiyára én meg bólintok.
- Kezdésnek megteszi egy csók – vonja meg a vállát és a törpe nem is szarozik. Újra ölembe ül és már csókol is. Elég jó, mit ne mondjak… Kezem derekára csúsztatom és úgy tépem ajkait. Nem vagyok én az a lágy csók, meg romantika hive. Kéremszépen… a durvaság és a vadság, na az az én reszortom. Mikor kezd elfogyni a Chibike levegője, elszakad tőlem, de nem mászik ki ölemből, én meg megvizsgálom fenekét. Szép kerek, legalább jól megtudom majd dugni.
- Következő feladat… elég sok volt a felelés… - invitálom Tochit.
- Csak csókról volt szó, öreg – tolja el kezeimet a fenekéről, majd a haveromra néz. – Hallgatlak.
- Táncolj egy kicsit Ruki-chan – vigyorog Toshiya, de szerintem neki már eléggé áll a farka. Elvigyorodom én is, majd a házigazda rak be zenét és Rukié a terep. Én a hátam mögött megtámaszkodom magma a kezemmel és az egyik lábamat felhúzva figyelem őt. Elvigyorodik, majd feláll és lassan kezdi ringatni magát. Csípőmozgás, pár simi, felsőjét felhúzza és az le is kerül róla. Végignézek rajta és már kezdek felizgulni. Tetszik, tetszik nekem. Édes kis test, olyan vékony, de mégis jó és egy kicsit gyerekes, de nem számít. Még riszállja magát kicsit, aztán jövök én. Lassan kezd el sétálni, aztán négykézláb mászik el hozzám. Végigsimít testemen, majd ölembe ül. Kicsit mozgatja a csípőjét és kezemet derekára vezeti, de nekem ez uncsi, így a fenekét kezdem fogdosni. Incsiklandozó és pont belefér a markomba. Imádom!
- Elég lesz – állítja le Toshiya és Ruki abbahagya. Még szerencse mert kezdtem felizgulni és az baj… Vagyis még nem akarok! Letolom magamról Rukit és ost én várok feladatot, de ha olyat ad én kinyírom.
- Felelsz vagy mersz Kyo? – pillant rám.
- Merek.
- Vallj szerelmet Rukinak – vigyorogja Toshiya meg a kis törpének is tetszik, az arckifejezéséből ítélve, de nekem már kevésbé.
- Na elmész a faszomba – morranok rá, majd gondolkozom egy kicsit és a magma módján “ vallom be” neki az “érzéseimet”. – Hát az van, hogy tetszel. Vagy tetszik vagy nem – vonom meg a vállam. Igen ez lenne a Kyo féle szerelmi vallomás.
- Ruki jön… - vágom rá.
- Felelsz vagy mersz? – mondja a basseros. – Mert, hogy ő az -.
- De most mért? Mi ez? – mutogat rám felháborodottan. – Nem az volt a feladat, hogy benyögd, hogy tetszek te perverz disznó, hanem hogy szerelmet vallj. Ez mi ez már?
- Nálam ez a szerelmi vallomás. Nem fogok itt se csöpögni, se érzelgősködni. Az nem én lennék – vonom meg a vállam. – Mondtam már… tetszik vagy sem, ha nincs kedvem válaszolni vagy megcsinálni valamit, nem fogom. Inkább válaszolj Tochi kérdésére és haladjunk…- gyorsítok kicsit a tempón. Már meg akarom dugni na.
- Bunkó – morog egy sort. – Nem jó veled játszani – Mér végig, majd kcisit távolabb űl töllem. – Felelek. Csak azért is – nyújtja ki rám a nyelvét. Megforgatom a szemem és Tochira nézek.
- Tetszik neked Kyo, vagy le akarsz vele feküdni, esetleg szereted, vagy mást? – teszi fel a kérdést én meg kíváncsian várom. Na nem mintha érdekelne egyik sem, mert leszarom az ilyen kis idióták véleményét.
- Hát… - éz végig megint rajtam. – Nem nézem ki belőle a komoly kapcsolatot, én meg az egy éjszakásoknak nem vagyok a hive, úgyhogy akkor szerintem békén hagyjuk egymást – vigyorog. Szerintem ő nagyon is szeretné azt a kapcsolatot, csak nem vallja be. De dugni biztos, hogy akar, az száz, na meg ha nem tetszenék neki nem loholna mindig utánnam.
- Ch… - vigyorodom el, majd karba teszem a kezem.
- Még mindig tejössz törpe – vonom fel a szemöldököm.
- De te is játszál már velem, ez így olyan, mint valami faggatás. Szaaar, nem jó, unalmas – vágja hátra magát a kanapén keresztbe font karokkal.
- Oké, akkor merek – pillantok Tochira, most gyilkos szemekkel Még egy ilyen feladat és meghal.
- Egy kis sztriptíz Rukinak, de nem öltözhetsz vissza a végén – vigyorodik el, én meg még jobban megakarom ölni. Mondtam, hogy ne adjon ilyen feladatokat, de ő richtig ad. Felkelek a helyemről, jön egy gyorsabb szám és az én táncolási módszeremmel kezdek el vetkőzni. Csak snassz mozgás az egész. Csak boxerig vetkőzöm, aztán leülök.
- Felelvsz vagy mersz, Chibike? – fordul Toshiya Ruki felé.
- Merek, de ez unalmas. Meddig akartok játszani? – csúszik le félig a kanapéról, és unottan néz tochira, majd rám.
– Ha be akarsz kerülni akkor ne nyavajogj, mert hisztis ribancok nekem nem kellenek a bandámba – húzom el a szám szélét.
- Rib... ribanc?! – pattan fel. - Elmehetsz a pokolba, Kyo! Ott van Toshiya ribancnak, engem nem fogsz olyan könnyen megdugni, mint őt! – akad ki.
- Mit kapod fel a vizet. Te akarsz bekerülni közénk. Vagy már nem? Akkor menj el – vonom meg a vállam. Hiába ellenkezik akkor is meg fogom dugni, hisz az ígéret az ígéret.
- kapjátok be mind a ketten – morogva visszaül, majd Tochira néz. - Te meg mondj már valamit, vagy akármi, mert szétunom az agyam – mondja unottan.
- Szopd le Kyot – mondja, én meg elvigyorodom. Kíváncsi vagyok megcsinálja-e.
- Azt te szoktad – Pislog rá Toshiyára, én meg majdnem elröhögöm magam. Igazából csak párszor történt meg. Tochi elvörösödik, és dühbe gurul.
- Nem is szoktam! Ha meg megtörtént az azért volt, mert részeg voltam! De a feladatot teljesítsd, és ne velem foglalkozz – morogja. Jham jó a szó. A Chibi nem ellenkezik, a kanapéról, elém mászik és simogatni kezd, majd amikor már félig kemény leszek kiveszi farkamat és végignyal hosszán. Hajába túrok és élvezettel nézem, ahogy játszik rajtam. Az a nyelvjáték eszméletlen! Valaki kiképezte előttem, az biztos! Markolászom a haját, ő pedig dolgozik egészen addig, amíg szájába nem élvezek. Fincsi lehet! Lenyeli, aztán megtörli a száját és visszaül a kanapé elé, én meg visszaveszem a boxerem. Én jövök!
- Felelsz vagy mersz, Kyo? – néz rám Toshiya.
- Most felelek – jelentem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése