Piszkos játékok 2.

2.

Ruki

Világéletemben olyan voltam, hogy sodródtam az árral, kerestem a társaságot. Persze, voltak olyanok, akiknek ez nem kellett. Játszottak velem, és miután elegük lett, elhajítottak. Mindezek ellenére sajnos könnyen barátkozom, de a tüske, a félsz, akkor is bennem van. Nem tanulok soha a saját hibáimból, nem estem még elégszer pofára. Vannak most barátaim, de én egy valahova akarok becsapódni. Egy gimibe járunk, de nem egy évfolyamra. Kyonak van egy kisebb kis bandája, de az nem érdekel. Kyo köt le, és bár erről próbál Reita lebeszélni, hogy minek akarok becsapódni oda, felesleges, de nem hagyom magam. Akarok, és kész!
Nem egyszer az orromra kötik, hogy unják, hogy mindig utánuk loholok, de ezzel nem lomboznak le, sőt. Még inkább növelik bennem az akarást, hogy be akarok kerülni közéjük. Szeretem a kihívásokat, és ez nekem határozottan az.

De aztán egyik nap meglepődöm, mikor a parkban vagyunk. Kyo mondja, hogy csak egy játékot kell túlélnem, és bekerülök közéjük. Ugyan, ez semmi!

- Utálom, mikor önállósítja magát! – morogja Toshiya, majd visszaadja a telefonomat.
- Ne hisztizz, nem vagy csaj – vigyorodom el, de ez megint nem tetszik neki. Nem foglalkozom vele többet, csak megyek haza. Ez már nagy előrelépés, hogy beadta a derekát, vagyis esélyt adott rá, hogy csatlakozzak. Mindent meg fogok tenni azért, hogy sikerüljön is bekerülnöm közéjük.

Hazafelé összefutok Reitával, elmesélem neki a dolgokat, de látom rajta, hogy nem tetszik neki.

- De miért nem jó neked velünk, Chibi? – dobja le magát az ágyamra, én meg kipakolom a zsebem. Társa, telefon, iratok az asztalra, majd Rei felé fordulok.
- Jó nekem veletek, végre ti elfogadtok, de ismersz, Reita – ülök le mellé. – Kihí…
- Kihívás, tudom. De látod, Kyo milyen, Chibike! Bunkó, megy a farka után. Toshiyát is hányszor meghúzta már, és szarik a fejére! Nem szabad ennek bedőlnöd!
- Honnan veszed, hogy megdugta? – pislogok rá.
- Aoi, Toshiya unokaöccse. Kell még mesélnem?
- Nem…
- Jaj, Ruki – ölel magához. - Ne dőlj be neki, kérlek. Fájdalmat fog okozni, és nem akarom, hogy megint padlóra kerülj. Nem volt még elé?
- De, nagyon is, csak… - de nem tudom befejezni, nem jönnek szavak. Csendben öleljük egymást, de ezt Reita megunja; felemeli fejem, kis ideig csak nézzük egymást, de aztán megcsókol. Szemeim tányér méretűre kerekednek, de… átadom magam utána a csóknak.

- Reita, én…
- Csak barát, tudom, de ne feledd, hogy mindig veled vagyok – kapok arcomra egy puszit, én meg bólintok. Reita nekem legjobb barát, nem akarom összetörni a szívét, ezért bele sem megyek egy ilyen játékba, és ezzel tisztában van.

Este elmegy, én meg lefürdök, és izgatottan fekszem le aludni, de nem nagyon megy, mert végig a holnap lebeg a szemem előtt. Vajon mi lesz? Mit fognak kitalálni? Kyo hogy fog viselkedni velem?
Végül csak sikerül elaludnom, de korán reggel fent vagyok, tekintve, hogy nyolcra kell mennem Toshiyához. Pont oda is érek, és Toshiya ajtót nyit.

- Már vártunk – vigyorog, és félreáll az ajtóból. Bemegyek, lerúgom a cipőmet, és beljebb megyünk, majd megállok Kyo előtt. – Tartod a szavad, ugye?
- Szia, Törpe – vigyorog, majd ellöki magát a faltól. – Tartom a szavam.
- Helyes – bólintok rá. – Nagyon csúnya lenne, ha a nagy Kyo-sama átverne, mert azt más is megtudnád, hogy nem lehet benned megbízni. De lehet, ez nem is érdekel téged, igaz? – nézek rá kicsit elgondolkozva.
- Eltaláltad, csöpi, de én mindig megtartom a szavam, és egy kis játék nekem csak jó – vigyorog tovább, én meg felvont szemöldökkel nézek rá.
- És mivel kezdünk? Legyünk túl rajta gyorsan, hogy bandatag legyek! – vigyorgok, majd leülök a kanapéra.
- Azért az nem lesz egyszerű – nevet fel. – Nem felejtetted el a játékszabályokat, ugye? – kérdi felvont szemöldökkel, mire nemet intek. A fele már kiment a fejemből, de annyi baj legyen. Úgyis nyerni fogok, akkor meg nem mindegy?!
- Emlékszeeem, de mielőtt kezdünk, kaphatok inni? – pillegek Toshiyára, mire bólint, és hoz mindenkinek vizet, amit én le is húzok. – Na, kezdjük máááár! – pörgök fel, és Kyo elé állok, ő meg csak vigyorog.
- Mindent meg kell tenned, amit Toshiya mond, ha nem, egy büntetést kell végrehajtanod. Ha azt sem teszed meg, még szóba sem fogunk veled állni, és talán még baj is lesz belőle, de mivel már tegnap megígérted, hogy benne vagy, ez nem fog megtörténni. Szóval akkor, mehet. A játék felelsz, vagy mersz.

Naná, hogy benne vagyok! Be akarok kerülni közéjük, alap, hogy megcsinálok mindent! Még a játék kezdete előtt kimegyek vízért, aztán visszahuppanok a kanapéra, és törökülésbe vágom magam.
- Na? Ki kezdi? – pillantok Toshiyára.
- Te – mondja, majd kérdez is. - Felelsz, vagy mersz?
- Felelek – Most első körben, naná, aztán majd jön, ami jön.
- Szűz vagy? – jön a nyílegyenes kérdés, mire először csak pislogok.
- Nem – felelem nemes egyszerűséggel. Tényleg nem, most minek hazudjak? Az meg, hogy kivel voltam először, titok, és soha nem is fogja senki megtudni, mert csak nekem rossz beszélni róla. Kyora nézek, de ő csak vigyorog, én meg ezt nem értem.
- Miért nézel rám? Csak neked vannak feladatok.
- De nem erről volt szó! – pattanok fel. – Te is játszol, nem csak én! Nem azt mondtad, hogy csak én játszom, hanem te is! Ne csalj!
- Nem csalok. Az én szabályaim szerint játszunk, és úgy is olyan feladatok lesznek, amik nekem csak jók, hisz együtt írtuk fel. Maximum párszor én is csinálok valamit, vagy válaszolok, ha lesz hozzá kedvem – mondja Kyo, én meg csak nagyokat pislogok. Mi ez?! Nem erről volt szó! Arról volt szó, hogy ő is játszik, és nem azon van, hogy beégessen! Így már semmi kedvem nincs hozzá, de eszembe jut, hogy nem is állnának velem szóba, ha abbahagyom. Azt meg nem akarom, de ez akkor is csalás!
- Akkor is csalsz… - motyogom, de aztán gondolkozni kezdek, és felkelek a helyemről. Kyo elé állok, és arca elé hajolok. – Játsszál velem, kérlek – pillegek rá kiskutya szemekkel. Igaz, hogy Toshiyának pucsítok, de ez most mellékes.
- Azt teszem - feleli komolyan. – Toshiya, a következő feladatot.
- Nem. Te csak NÉZED, ahogy játszom. De oké, felelek megint – közben szépen  beülök Kyo ölébe. Játszom vele én is, ne csak ő velem!
- Mikor dugtál utoljára? – kapom a kérdés, meg közben Kyo kezét a derekamra.
- Mmmmmm, mikor is… - gondolkozom el. – Talán… három hete – pislogok Toshiyára, majd kicsit mocorgok Warumono ölében, mert csúszom le.
- Most már elég a felelésből. Szórakozzunk is egy kicsit – mondja Kyo, én meg hátranézek, és látom, hogy vigyorog.
- Szórakozás? – pislogok rá, majd mocorogni kezdek még jobban az ölében, mialatt térdeire támaszkodom, és kicsit hátratolom a csípőm. – Ez megfelel, Kyo-sama? – pillantok rá hátra sunyin.