1.
Kyo
Utálom az emberek többségét. Nagy ritka az olyan ember, akit elviselek magam mellett, és ebből csak négyet tudnék felsorolni. Itt van nekem Toshiya, akit úgymond legjobb barátnak mondhatok. Kis ribanc, meg volt már párszor, de csak mikor be voltunk baszva, vagy kanosak voltunk mind a ketten. Die… hát ő leginkább csak az ő kis Shin-chanjával van elfoglalva, aki elég kis csendes, de jó fej srác. Na, meg Kaoru… általában ő az, akinek nincs sok ideje, de ha teheti, velünk lóg. Elvont egy bagázs vagyunk, ez tény, de egy személy van, aki tök királynak tart minket. Kis chibi, azzal a szőke fejjel és elméletileg mi vagyunk az ő Istenei. Elég idegesítő kis vakarcs. Mindenhova követ minket és zaklat, hogy vegyük be közénk, mert tuti, hogy ő is lenne olyan menő, mint mi. Hát, azt kétlem. Már elég jó ideje ezt játsszuk, kábé másfél éve. Ő mindig zaklat, én meg mindig megfenyegetem vagy elküldöm, mikor milyen a kedvem. Bár most már unalmas is lenne, ha nem koslatna állandóan a banda után, mert igazából én még senkinél nem tapasztaltam ilyesfajta energiát és akaraterőt. Általában, ha elküldtem valakit a halál faszába, akkor le is kopott, de ő… ő nem. Néha már elég félelmetes is tud lenni, de valljuk be, elég kívánatos kis példánynak ígérkezik, szívesen eljátszanék vele párszor, meg, nos… meg is kedveltem egy kicsit. Napokig gondolkoztam azon, hogy valamit kezdek vele, de nem vallana rám semmilyen fajta közeledési módszer, max, ha perverzkedésről van szó, vagy szexről. Nem hiszem, hogy valamelyikben is benne lenne, de valahogy még is mindig a szemem elé libbennek a képek, ahogy végigkaristolom fogammal gyerekes kis testét, ami egészen felizgat, és ez baj. Nem, nem akarok ilyenekben gondolkozni, nem akarok semmi ilyesmit. Egyszerűen idegesít, mert soha senki nem váltott még ki belőlem ilyen szexualitást, kihozza belőlem az állatot. Baj, nagyon nagy baj.
Mikor megint megjelenik a parkban, ahol általában dekkolni szoktunk, egyből felénk veszi az irányt, bennem meg megint felébred az állat, és legszívesebben már most, itt, mindenki előtt leteperném a földre.
- Yoooo~ - áll meg előttünk csillogó szemekkel, de mindenki csak sóhajtozik. Őt ez nem zavarja, csak vigyorog tovább, mintha mi sem történt volna.
- Szeva törpe. Nem unod még? - dőlök neki a fának, majd úgy nézek rá. Szívok egy mélyet a cigimből, aztán rá fújom a füstöt, a chibi köhögni kezd, utána elvigyorodik, amit nem tudok hova tenni.
- Nem, sőőőt…. – jön közelebb hozzám, ami ledermeszt, már a nézése felizgat. – De most miért vagy megint ilyen? – néz rám szomorú kiskutya szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal.
- Miért, máskor milyen vagyok veled? – nézek rá felhúzott szemöldökkel, mert ezt a kérdését nem tudom hova tenni. Mindig ilyen vagyok vele, és mindenki mással is.
- Hát ez az, hogy ilyen ellenszenves – mondja, majd elhúzza a száját. Édes, de hát én mindenkivel ilyen geci vagyok, sajnálom.
- Miért, milyennek kéne veled lennem? Nem igazán ismerlek, max annyit tudok rólad, hogy mindig koslatsz utánunk – Meg, hogy meg akarlak dugni, de az már mellékes. Tényleg csak ennyit tudok, meg, hogy Rukinak hívják, többet nem. – De még mindig nem értem, hogy miért akarsz közénk csapódni – sóhajtom el a végét és elnyomom a cigim. Játszunk egy kicsit vele.
- Mert akarok és kész – néz elszántan a szemembe, amin jót vigyorgok. – Nem hiszem, hogy visszatartalak titeket akármiben is…
- És képes vagy bármit megtenni azért, hogy bekerülj a bandába? – érdeklődöm vigyorogva, mire a többiek is értetlen szemeket meresztenek rám. Kitaláltam valamit, na.
- Hai, bármit – lép közelebb hozzám. Elvigyorodom, majd intek, hogy várjanak és félrehívom Toshiyát, akinek leecsetelem, hogy nagyjából mi is a tervem a törpével.
- Szóval, akkor azt akarod nekem most mondani, hogy játékokat akarsz vele játszani, perverz szexuális dolgokkal, és ha valamit nem akar megcsinálni, akkor nincs bandába bevétel, pluszba az lesz a büntetése, hogy te megdugod – vázolja fel nagyjából, amit én elmondtam neki az imént.
- Hát valami ilyesmi… - nevetek fel, mire elvigyorodik.
- És nekem ehhez mi közöm lesz? Úgy érzem, nem fogom megúszni azt, hogy ne kapjak valami szívhez szóló feladatot – sóhajt, de még mindig vigyorog.
- Eltaláltad.
- Hogy én mekkora király vagyok. Na, ki vele, mit tegyek - bökdös oldalba én meg megforgatom a szemem. Toshiyának van egy elég idegesítő oldala is, sajnos. De most nem fogok vele leállni veszekedni, mert kell nekem a tervhez. Ráérek majd utána.
- Te osztod ki majd a megbeszélt feladatokat neki és nekem. A lényeg annyi, hogy egy napos lesz ez az egész, és ha valamit nem csinál meg, te közlöd majd vele, hogy mi a büntetése. Bele kell mennie különben se játék, se bandatagság, és azt mondta bármire képes – vázolom fel neki a továbbiakat, mire bólogatni kezd.
- Értem, értem – vigyorog. – Hát, én benne vagyok, bár az ilyen jó dolgokban ki ne lenne? – villannak fel a szemei én meg egy hátba veregetéssel megköszönöm neki.
- Törpicsek, told ide a segged – kiabálok oda neki, ő meg, mint egy kiskutya követve az utasításaimat, már itt is van mellettem. – Szóval azt mondod, bármit megteszel? – kérdezem, mire elszántan bólogat. – Rendben. Az a feladatod, hogy egy napig velem kell játszanod, még pedig felelsz vagy merszet. A szabályok a következőek. Mindent meg kell csinálnod, amire Toshiya utasít. Ha valamit nem követsz el, nincs bandatagság, pluszba, ha megtagadod a feladatot, akkor azután egy sokkal nagyobb büntetést vállalnod kell. Ha nem vagy benne ezekbe, el sem kezdjük ezt az egészet. Mit szólsz? – mondom el a dolgokat neki is, és kíváncsian várom a válaszát. Ha nem megy bele, már nem is lesz érdekes a számomra. Pislogva mérlegeli a helyzetet, aztán bólint. Ez a beszéd!
- És ha végigcsinálom, utána egy szavatok nem lehet, igaz?
- Természetesen nem lesz, és akkor hivatalosan is bandatag leszel – bólogatok, ahogyan Toshiya is. De szerintem, erre úgy sem fog sor kerülni. – Akkor benne vagy igaz? – bólint. – Akkor Toshiya megadja a címét, és gyere oda holnap reggel nyolcra. Mivel ő egyedül él, nem lesz semmi szülői gubanc meg ilyesmi – válaszolom, mire Toshiya csak pislog rám.
- Mi van? Kyo! Erről nem volt szó – kezdi el a nyávogást, amit én utálok, így befogom a száját.
- Fogd be! Egyszer kibírod – morgom. – Na, akkor császtok – intek mind a kettejüknek, és megyek vissza a többiekhez. Még messziről látom, hogy Toshiya még morog magába, de aztán beleírja Ruki telefonjába a megbeszélt címet. Végre, holnap már nem fogom halálra unni magam, és egy kis játék veszi kezdetét. Valami izgi is történik ebbe az elrohadt világba. Komolyan, itt már minden és mindenki unalmas. Ruki elhúz valahova, amit most nem bánok, Toshiya meg visszajön, de még mindig duzzog.
- Figyelj. Max, ha ennek vége kiengesztellek valahogy és szerintem használd ki, mert ilyet te is tudod, hogy nem szoktam fel ajánlani. Persze csak akkor, ha én is belemegyek a kérésedbe. Ha nem így jártál, úgyhogy jól gondold meg – vigyorgom, majd intek a többieknek és elindulok haza. Kíváncsian várom a holnapot.
Mikor megint megjelenik a parkban, ahol általában dekkolni szoktunk, egyből felénk veszi az irányt, bennem meg megint felébred az állat, és legszívesebben már most, itt, mindenki előtt leteperném a földre.
- Yoooo~ - áll meg előttünk csillogó szemekkel, de mindenki csak sóhajtozik. Őt ez nem zavarja, csak vigyorog tovább, mintha mi sem történt volna.
- Szeva törpe. Nem unod még? - dőlök neki a fának, majd úgy nézek rá. Szívok egy mélyet a cigimből, aztán rá fújom a füstöt, a chibi köhögni kezd, utána elvigyorodik, amit nem tudok hova tenni.
- Nem, sőőőt…. – jön közelebb hozzám, ami ledermeszt, már a nézése felizgat. – De most miért vagy megint ilyen? – néz rám szomorú kiskutya szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal.
- Miért, máskor milyen vagyok veled? – nézek rá felhúzott szemöldökkel, mert ezt a kérdését nem tudom hova tenni. Mindig ilyen vagyok vele, és mindenki mással is.
- Hát ez az, hogy ilyen ellenszenves – mondja, majd elhúzza a száját. Édes, de hát én mindenkivel ilyen geci vagyok, sajnálom.
- Miért, milyennek kéne veled lennem? Nem igazán ismerlek, max annyit tudok rólad, hogy mindig koslatsz utánunk – Meg, hogy meg akarlak dugni, de az már mellékes. Tényleg csak ennyit tudok, meg, hogy Rukinak hívják, többet nem. – De még mindig nem értem, hogy miért akarsz közénk csapódni – sóhajtom el a végét és elnyomom a cigim. Játszunk egy kicsit vele.
- Mert akarok és kész – néz elszántan a szemembe, amin jót vigyorgok. – Nem hiszem, hogy visszatartalak titeket akármiben is…
- És képes vagy bármit megtenni azért, hogy bekerülj a bandába? – érdeklődöm vigyorogva, mire a többiek is értetlen szemeket meresztenek rám. Kitaláltam valamit, na.
- Hai, bármit – lép közelebb hozzám. Elvigyorodom, majd intek, hogy várjanak és félrehívom Toshiyát, akinek leecsetelem, hogy nagyjából mi is a tervem a törpével.
- Szóval, akkor azt akarod nekem most mondani, hogy játékokat akarsz vele játszani, perverz szexuális dolgokkal, és ha valamit nem akar megcsinálni, akkor nincs bandába bevétel, pluszba az lesz a büntetése, hogy te megdugod – vázolja fel nagyjából, amit én elmondtam neki az imént.
- Hát valami ilyesmi… - nevetek fel, mire elvigyorodik.
- És nekem ehhez mi közöm lesz? Úgy érzem, nem fogom megúszni azt, hogy ne kapjak valami szívhez szóló feladatot – sóhajt, de még mindig vigyorog.
- Eltaláltad.
- Hogy én mekkora király vagyok. Na, ki vele, mit tegyek - bökdös oldalba én meg megforgatom a szemem. Toshiyának van egy elég idegesítő oldala is, sajnos. De most nem fogok vele leállni veszekedni, mert kell nekem a tervhez. Ráérek majd utána.
- Te osztod ki majd a megbeszélt feladatokat neki és nekem. A lényeg annyi, hogy egy napos lesz ez az egész, és ha valamit nem csinál meg, te közlöd majd vele, hogy mi a büntetése. Bele kell mennie különben se játék, se bandatagság, és azt mondta bármire képes – vázolom fel neki a továbbiakat, mire bólogatni kezd.
- Értem, értem – vigyorog. – Hát, én benne vagyok, bár az ilyen jó dolgokban ki ne lenne? – villannak fel a szemei én meg egy hátba veregetéssel megköszönöm neki.
- Törpicsek, told ide a segged – kiabálok oda neki, ő meg, mint egy kiskutya követve az utasításaimat, már itt is van mellettem. – Szóval azt mondod, bármit megteszel? – kérdezem, mire elszántan bólogat. – Rendben. Az a feladatod, hogy egy napig velem kell játszanod, még pedig felelsz vagy merszet. A szabályok a következőek. Mindent meg kell csinálnod, amire Toshiya utasít. Ha valamit nem követsz el, nincs bandatagság, pluszba, ha megtagadod a feladatot, akkor azután egy sokkal nagyobb büntetést vállalnod kell. Ha nem vagy benne ezekbe, el sem kezdjük ezt az egészet. Mit szólsz? – mondom el a dolgokat neki is, és kíváncsian várom a válaszát. Ha nem megy bele, már nem is lesz érdekes a számomra. Pislogva mérlegeli a helyzetet, aztán bólint. Ez a beszéd!
- És ha végigcsinálom, utána egy szavatok nem lehet, igaz?
- Természetesen nem lesz, és akkor hivatalosan is bandatag leszel – bólogatok, ahogyan Toshiya is. De szerintem, erre úgy sem fog sor kerülni. – Akkor benne vagy igaz? – bólint. – Akkor Toshiya megadja a címét, és gyere oda holnap reggel nyolcra. Mivel ő egyedül él, nem lesz semmi szülői gubanc meg ilyesmi – válaszolom, mire Toshiya csak pislog rám.
- Mi van? Kyo! Erről nem volt szó – kezdi el a nyávogást, amit én utálok, így befogom a száját.
- Fogd be! Egyszer kibírod – morgom. – Na, akkor császtok – intek mind a kettejüknek, és megyek vissza a többiekhez. Még messziről látom, hogy Toshiya még morog magába, de aztán beleírja Ruki telefonjába a megbeszélt címet. Végre, holnap már nem fogom halálra unni magam, és egy kis játék veszi kezdetét. Valami izgi is történik ebbe az elrohadt világba. Komolyan, itt már minden és mindenki unalmas. Ruki elhúz valahova, amit most nem bánok, Toshiya meg visszajön, de még mindig duzzog.
- Figyelj. Max, ha ennek vége kiengesztellek valahogy és szerintem használd ki, mert ilyet te is tudod, hogy nem szoktam fel ajánlani. Persze csak akkor, ha én is belemegyek a kérésedbe. Ha nem így jártál, úgyhogy jól gondold meg – vigyorgom, majd intek a többieknek és elindulok haza. Kíváncsian várom a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése